Hallgattam reggel valami rádiót, mert még sötét volt olvasni, a tévében meg csak a műsor ment,azt meg unom, de kora reggel még az internetes világhálón is az előző estiek a legfrissebb hírek. Viszont a klubszerű rádióban elmondta a műsorvezető, hogy akkor mától kezdődik a húsvét, és ezt később még többször hallottam máshol is. Hát ja, ez a húsvét ez olyan, hogy igazából többször és sokáig kezdődik, csak a balga und tévelygő lelkek gondolják, hogy kezdete a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap, és hogy ez olyan biztos, mint hogy az apa férfi, az infláció nő.
Mert a kaotikus egyház, az istenadta nép hathatós támogatásával talált még ünnepelni való dátumokat a környéken, úgyhogy van hamvazószerda, virágvasárnap, meg nagycsütörtök-péntekszombat, ezek közül most épp péntek nagydélután van, mikor téliesen jár az idő, és nincs nyitva az Aldi, szóval jobb híján takarít a körülöttem elterülő lakótelep. De húsvét az határozottan nincs, az csak holnapután lesz, illetve kezdődik, ez az igen nagy péntek, ez igazából pont gyásznap, egy jelentősebb, és nyilvános csoportos kivégzés okán
A szombat meg az aggodalmas várakozás ideje, mert lehet, hogy idén már nem támad föl a Messiásváltó Meg, aztán vasárnap lehet zabálni meg vedelni annak örömére, hogy de. Idén is, még mindig. Az már ünnep, ez itt még, a holnapi nappal együtt csak ráfordulás az ünnepre, final approach (végső megközelítés), mikor már szinte biztos hogy odaérünk a célreptérre, de még nem vagyunk a leszállópályán. A ki sem bontott metaforából kihátrálva: ha például valaki meghal még szombat estig, akkor nem fogják azt mondani a temetésén, hogy de legalább a húsvétot még megérte. (És fontos részinformáció, hogy aki nagypénteken hal meg, az nem fog harmadnapra feltámadni, nincs annyi angyali ufóenergia a dátumban, akkor sem ha valaki Montereyben, Veronában, Kölnben, Szentpéterváron, Glasgowban, Hágában, Athénben, Milánóban vagy Kalocsán született, pedig ezek mind-mind Betlehem testvérvárosai. Egy csomó másikkal együtt, valamiért népszerű egy város, pedig feleakkora mint egy átlag magyar megyeszékhely.)
Vicces még, hogy mindenki hülyén erőlködik az ünnepi köszönéssel. Mert decemberben még egyszerű, a „Boldog karácsonyt!“ annyira univerzális, hogy nem lehet mellényúlni vele, de a kellemes ünnepeketezőket sem verik meg partvisnyéllel a szomszédok. Ám olyan valahogy nincs a közös nyelvi lego-készletünkben, hogy „Boldog húsvétot!“, legalább is nemigen hallottam még, de már a fejemben is furán hangzik. (Angolul nem, ott Happy Easter van, azt' annyi.)
Alternatívaként a klubrádiós faszi például minden interjúalanynak kellemes ünnepeket kívánt, amit viszont nem értettem. Ugye nagypénteken, a rémes kínhalál nemzetközi emléknapján azért fura az akusztikája, másfelől mire föl a többes szám? Karácsonykor benne van a levegőben, hogy mindjárt újév, ami valamiért ünnepnap, de a most még elég messze van a pünkösd, de még május elseje is, Esetleg azért többes a szám, mert maga az ünnep többnapos, de attól az még mindig csak egy darab ünnep, ahol történelmileg becsúszott egy extra szabadnap is.
Minden esetre az ünnepi hangulat már átélhető, én például délelőtt az édesítő helyett majdnem piros tojásfestéket tettem a teába (úgyis áfonyás, tojás meg egy darab sincs itthon), és nem figyelmetlenségből, csak hát bátor, mi több, vakmerő lettem a közelgő jeles alkalomtól, mikor arra emlékszik a világ jelentős része, hogy: Fel! Támadás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése