Az embert akit Ottónak hívnak, valójában úgy hívják hogy Ove. Mert a Tom Hans által fő-, sőt címszerepelt tavalyi film nem több, mint egy 2015-ös svéd mozi remake-je, és tényleg nem több, mert bár nem rossz, az eredeti jobb volt. Ami gyakori eset, anno az Oldboy Spike Lee-féle amerikai változatát nem bírtam három kísérletből sem végignézni, egyszerűen egy laposra taposott szikkadt kutyaszar volt a koreai eredetihez képest. De a jenkik olyanok, hogy nekik nem jönnek be a külföldi filmek, mert eleve micsoda dolog már, hogy vannak emberek, akik nem angolul beszélnek, de hogy még filmekben is mutogatják őket, az már több a soknál. Nem érteni mit pofáznak, a szinkron nem játszik, mert nem stimmel a hanghoz a szájmozgás, a feliratot meg tudni kellene olvasni, de ahhoz a tempóhoz az kevés, hogy valaki nagyjából ismeri a betűket, meg egy csomó emojit.
Ove (mediaklikk.hu)
Szerencsére az Ottós, tengerentúli változat nem sokkal vacakabb mint az Ovés tengeren inneni, tök hangulatos a látvány, eltalált a zene, Mr. Hanks meg elég jó színésszé öregedett, úgyhogy utólag már elnézzük neki még a Forest Gumpot is.
Itt egy házsártos, utálni való öreg faszi, egy alsóközép kertvárosban, aki amolyan önkéntes polgárőr-tömbházmester-erkölcsrendész minden lében kanál, nempasszív-agresszív seggfej, erősen kioktató stílussal, és egy közepes csokornyi kényszeres beakadással.
A sztori a szokásos, új szomszédok költöznek, meglepő módon a szomszédjába, akiknek még nincsenek (jobbára megalapozott) előítéleteik Ottóval kapcsolatban, van viszont egy cuki kislányuk, és rögtön nekifutásból barátkoznának a mizantróp öreggel. Akinél egy idő után persze beáll a kétoldali krónikus jellemfejlődés, és a maga számára is meglepő módon, időnként elkezd úgy viselkedni, mint egy ember.
Ám addig is több nehézségen kell átvergődnie. Például nem tud rendesen befúrni egy kampót a plafonba, így mikor épp akasztással öngyilkolná magát, kiszakad az egész, pont mielőtt találkozna végre a halott feleségével a fényes alagút másik végén. Pedig sok értelmét nem látja az életének, mert eddig legalább volt a Gyár, de elzavarják nyugdíjba, és az efféle darabok dramaturgiai vastörvényéből már tudjuk, hogy innen lesz szép nyerni.
Hát igen, ez ilyen keserédes izé, nem fekete komédia (pedig az eredetije még az volt), nem nyomasztó dráma, hanem a giccs határáig merészkedő, de azt át nem lépő nosztalgikus-romanatikázó, drámáz(gat)ó szatíra-féle, egyszer kellemesen nézhető, hogy másodszorra milyen azt meg tudja a fene, nem nézem meg még egyszer, csak ha fizetnek érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése