Csúszás

Tegnap kora délután, midőn ebéd után sétáltam (nem ebédet keresve, csak részben lemozogva az előzőleg elfogyasztottat), két saroknyira a lakásomtól találkoztam egy motorossal. Ez nem lenne nagy eset, de ez a pasas komplett motoros szerkóban egy bokor alól mászott elő épp. Először nem értettem, hogy akkor most ott lakik, vagy csak ledőlt kicsit, míg meglesz a motorja, vagy legalább is eszébe jut hol hagyta, esetleg azt gondolta, kipróbálja hogy lehet egy bokorral motorozni. (Azt nem tudom milyen bokor volt, de ilyen lilásbordós-vöröses jellegtelen virágai vannak, és határozottan nem tüskés. Szóval ne rózsa, mert az közismerten nincsen tövis nélkül.) 

A motortalan motoros levette a bukósisakját, és miután látta, hogy kissé lefagyva bámulom elkezdett magyarázkodni, hogy nincs semmi baj, csak elcsúszott valami váratlan tócsán, és ha minden igaz, a motorja is ott lesz valahol a szomszéd bokor mögött,  házfal tövében. Az odáig csúszott, csak ő már előbb leszállt róla, pontosabban esett, de elmondása szerint nem túl nagyot, ahogy néztem az oldaltáska-szerűségében viselt laptopjával tompította az esést. Végül is jogosan, mert a törött laptop jobb mint a törött csont, és a magyar egészségügy pillanatnyi helyzetében a költség sem igazán magasabb, amennyiben ki kell fizetni a magánklinikát, ha a megyei kórházban csak jövő szombatra tudnak időpontot adni a gipszelésre.

Minden esetre megkérdeztem, hogy hívjak-e mentőt, mondta hogy nem kell, tényleg működött a mindenféle védőfelszereléssel dúsított motoros ruhája, nem is esett akkorát, plusz ha bevinnék a kórházba kivizsgálni, mit csinálna a motorral. Mondtam neki, hogy oké, de azért tényleg meg kéne nézetnie magát, lehet belső vérzése is, vagy valami ilyesmi. Amúgy mentőt az tényleg felesleges hívni, mert gyalog három perc a mentőállomás, odáig elkísérem, sőt majd tolom a motorját, aztán a mentősök majd kitalálják mi legyen.

A mentősöknél az ügyeletes nemtomki meg olyat szólt, hogy semmi gond, mindjárt hívja doktor valakit, épp nincs kint esetnél, majd ő vizsgálódik egyet helyben, minden alapvető cuccuk megvan hozzá. Úgyhogy részemről leadtam az egyébként Gábor névre hallgató mérnökhallgatót, miután leparkoltuk a Hondáját, aztán mentem tovább, de a bokrok alá inkább nem néztem be  következő kábé negyven perceben.

Viszont új élmény volt, hogy egy - oké, kisebb - baleset eredménye láttán nem fagyott belém az adrenalin, hanem működtem, kis híján, mint egy ember. Mondjuk az esést azt pont nem láttam, a srác - elmondása szerint - egy pár percet feküdt az aljnövényzetben, mert ő viszont lefagyott az ijedségtől, plusz nem nagyon mert mozogni, hátha öt-hat perc várakozás alatt begyógyul az esetlegesen törött csont is. De ha nem, hát annyival később kell szembesülnie vele, pár perc haladék/remény meg erőt ad, és mindent lebíró akaratot. Ebben a hozzáállásban mondjuk pont magamra ismertem, halogatásból majdnem fekete öves vagyok. (Csak néha rám jön a mániás korszak, amikor mindent a lehető leggyorsabban akarok elintézni, tisztázni, elkenni vagy szétbarmolni, mindegy hogy, csak essek túl rajta.)

Ja, és másfél saroknyit toltam egy 250-es motort, márpedig nekem nehogy ilyen, de semmilyen motor nem volt még a kezemben az eddigi több mint 49 évem alatt. Hát, tolni nem egy élmény, ráülni viszont semmi pénzért, én semmit nem vezetek (na jó, esetleg áramot), de ha vezetnék is, a motornak nincs ki a négy kereke, enberek! Esetleg, egy komolyabb  testi-lelki tréning, avagy rákészülés után, pár év múlva készen állok majd kipróbálni egy elektromos rollert, de korántsem biztos, hogy tetszeni fog.

veteraan.forum.hu

p.s. A Gábor nevezékű újsütetű nem ismerősöm azért küldött egy esemest (megadtam a számom, mert a sokadik lelki problémám, hogy bármikor bármin betegre tudom aggódni magam), hogy semmi komoly baja, egy két zúzódás-húzódás,  a Hondája meg igazi szamuráj, csak egy kissé sáros lett.