2023. április 5., szerda

Gyorstalpaló horizontépítés

Napok óta aggódom, hogy én beleférek-e az Alaptörvénység értékhorizontjába, mert az elmúlt hónapokban úgy szedtem fel pár kilót, hogy közben egy centit se nőttem. Ezt speciel nem is értem.Bár mintha most épp fogynék, mióta órák óta nem ettem, de úgy, hogy közben többször is voltam a konyhában, meg kétszer vécén, és végig gyalog. Szóval épülő testben épp hogy hálni járó lélek lennék, de mivel nem vagyok egy tőről metszett liberálmigráns buzipropaganda, nem is főztem mostanában ilyesmit, a Genderről meg idáig azt hittem, hogy egy zongoramárka, talán van esélyem. 

Minden esetre nagyon nem szeretném , ha kicenzúráznának a horizont alól, mert még sose voltam kint, szóval ismeretlen terep, ha már cenzúráznának, csinálják idebent, akárkik is. Elvégre az értékhorizont az pont arra van, hogy belül legyünk rajta, és higgyünk a magunkban, főleg  ma, de  lehetőleg holnap is, higgyünk a mindig elég távoli jövőben, meg mindenek felett  a szeretet és az összefogás erejében. (Ez komoly lehet, régebben plakátokon is kiplakátolták sokminden felé, de mostanában már nem nagyon látom, biztos mert már mindenki hisz, úgyhogy igyekeznem kell, hogy behozzam a sok fejlett többieket.)

Szóval összeszedtem, hogy mostantól miben is hiszek az Alap Tákolmány értékhorizontja által, arra tekintettel, illetve azon belül. Először is van ugye a teljesen egyedi történelmünk. Minden népé tök egyforma amúgy, de mi megjöttünk a Szíriuszról és máris magasszintű törzsi kultúrában találtuk fel az avas marhafaggyút, hogy ne nyikorogjon a szekerek kereke, később ez segített hozzá minket, hogy megnyerjük a napóleoni háborúkat, az első négy világháború nagyobbik részét, a pest-budai olimpiai focivébé mindkét döntőjét, valamint az asztrológiai Nobel-díjat, Trainonban. A finnugorokhoz annyi közünk van, hogy lenézzük őket, feláll nekünk a himnusztól, mindig annak a csapatnak szurkolunk, amelyik épp az aktuális fradi, nem kérdezzük meg, miből készült a pálinka, kanállal esszük a pörköltet (mert a villa pazarol), tudjuk, hogy a megfelelő vitaminok a férfias kopaszodáson és a lábszagon kívül mindenre jók, orvoshoz csak akkor megyünk, ha kell a táppénz a konyhafelújításhoz, nem nézünk szappanoperákat, csak ha épp az megy a tévében, és nem beleborulunk az árokba, hanem mi így szállunk le a bicikliről. Utáljuk egymást, de nem csak úgy általában, hanem minden konkrét apróság kapcsán szívből, és legalább két hétig életre szólóan.
Ezekről azt gondolom, mind belül vannak az értékhorizonton, identitást képeznek csinálni, és védenek a mindenféle külföld káros hatásaitól, ami fontos, mert - mint kikutattam - rajtunk kívül mindenki külföld! De komolyan, mindenki! Szóval nagy ellenszélben kell kősziklaként állva mennünk előre. A Nyugat már tényleg velejéig romlott, rohan a szakadék felé, de mi egy lépéssel mindig előtte járunk!

De most  csak ennyi, mert mennem kell, lassan meghozza a postás a kétkilós cévitamin tömböm (szeletelhető, meg lehet kenni lekvárral, májkrémmel, vagy ki is lehet sütni - és aztán is ráérünk kidobni a picsába), maga Sanyi Papgésa áldotta meg online, és abból fontos bevennem, hogy kora reggel, napkelte előtt is tudjak már nemzetben gondolkodva fotoszintetizálni, főleg párolt zabpelyhet vagy táplálékkiegészítős pirítóst, zsinóros mentében persze, ha már abban is alszok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése