Alig merek felnézni az úgynevezett „hírportálokra“, mert egy négynapos hétvége negyedik napján már nincsenek hírek, pontosabban csak akkor ha valahol valami felrobban, összedől, elsüllyed és meghalnak az akik, de amúgy nem történik semmi az ingerküszöb felett, így jönnek a politikusok und egyéb celebek húsvétolós műhányásai. Mert ahogy például a felcsúti végigszappanoperázza az ünnepet, minden nap valami emberközeli és/vagy cukiskodó okádékkal, az gyomorforgató (na ja, egy okádék milyen is lehetne?), viszont legalább teljesen hiteltelen, minden pillanatából süt a beállítottság, a nettó pózolás. És erre a vonatra ülnek fel a többiek is, a Kösságelnökasszony, a mindenféle miniszterek, ellenzéki pártvezérek és wannabe néptribunok, akik - nyilván a hímnemű férfiak - ma éppen locsolnak, avagy locsolóverseket osztanak meg, de olyanokat, amiket már hatévesen sem voltam hajlandó visszaböfögni, annyira kínosan szarok.
Meg hát lakótelepi gyerekként annyi közöm volt az egykori parasztság népi kultúrájához, hogy énekórákon béna népdalokat kellett hamisan elnyekeregnem, amitől egy életre megutáltam a magyar népzenét, meg az a hülye locsolkodás, amit legalább már zsenge gyerekként is megtagadhattam, elvégre locsolásból nem lehetett megbukni.
De politikusaink képén vastag a bőr, és nem félnek használni. (Tényleg, hol vannak ilyenkor a celebvilág másik felét reprezentáló műmellű barbik, meg a gyúrós csávók? Dubajban, Ibizán esetleg az agárdi Dunakanyarban?) A portálok meg kiteszik a szánalmas pózolásukat a főoldalra, mondván hogy jó lesz ez hírek helyett, elvégre a hazánkban honos urbánus népszokások szerint a lakosság egyik fele úgyis részeg, a másiknak gyomorrontása van, a harmadik meg romeltakarít, és amúgy sem szokott olvasni meg számolni. (De én igen , úgyhogy persze tudom, hogy a lakosságot nem lehet háromfelé felezni, de az előbbi halmazoknak vannak metszetei is, tehát Lajosnak a földszintről például görcsöl a gyomra és másnapos, miközben próbálja használható állapotba hozni az eldugult vécét, Irénke meg takarít a végre hazahúzó rokonok után, és közben idegi alapon iszik.)
A hírként tálalt fészbuk- meg insta-posztok azért okozhatnak néhány vigyorgós másodpercet, mint mikor az Index címlapon hozza, hogy a pártvezér és kancellár „megmutatta a tojásait“. Na, ez már cím (ott kiírják a nevét, amit én jó ideje, és nagyon szándékosan nem teszek) , de olyan hogy legszívesebben soha nem kattintanék rá, hisz a franc se kíváncsi a Dagadt tojásaira. Aztán persze győz a rosszindulatú kíváncsiság, meg hát a Zindexből egyébként se nézném ki a nagyfater-pornót, pláne nem a hatalom kontextusában, és hát eggyel beljebb már úgy fest a cím, hogy az illető „megmutatta, milyen tojásokat kapott“.
Most akkor vagy az van, hogy a címlapra más írta a címet, esetleg az ügyeletes szerkesztő a lakónépesség azon feléhez tartozik, amelyik aktuálisan részeg, és pillanatnyilag jó poénnak tűnt, vagy már a NER-kompatibilissá tett oldal szerkesztőségében is felütötte fejét a Lázadók Szövetsége vagy az Ellenállás, azaz az ellenség keze betette a lábát. Nem tudom melyik a helyes megfejtés, még jó hogy nem is érdekel, a napokban úgyis csak külpolitikai podcastokat fogyasztok, azokban nincs egy locsolkodó helyettes államtitkár se. Vagy sonkával kolbászoló unoka, aki piros tojással locsolná a nyulat, ha az nem lenne gyorsabb nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése