A legújabb, enyhén mindmeghalunk-hangulatú technopánik a mesterséges intelligencia miatt robbant ki, kicsit feleslegesen, mintha nem lenne aktuálisan nagyobb bajunk. A mesterséges az mondjuk igaz rájuk, de ezek az izék nem intelligensek, amennyiben nincs képzelőerejük, kreativitásuk, vagy érzelmeik (igen ez utóbbiak is hozzátartoznak), ezek csak kurva sok adatot kurva gyorsan befogadni, és magukba integrálni képes algoritmusok. Amik, ebben a formájukban nem fognak öntudatra ébredni, akkor sem, ha látszólag olyan jól szimulálják az emberi gondolkodást, következtetéseket és kommunikációt, hogy a fejlettebbek simán átmennének (átmennek) a Turing-teszten. (Vagyis egy „velük“ kommunikáló ember nem feltétlen szúrja ki, hogy nem egy másik emberrel beszélget épp a tökéletes pannacotta receptjéről, vagy Descartes istenérveiről.) Ám a hangsúly tényleg azon van, hogy szimulálják. Mert nincs önálló akaratuk, úgyhogy egyelőre nem kell tartani attól, hogy terminátorosra gyalulja a civilizációnkat valami elszabadult szellem a gépben, miszerint a netes pornó sem terjeszti a szifiliszt. Technológiai korlát az van, a többi momentán sci-fi.
Az viszont létező gond, amivel az oktatás (a tudomány, a média vagy akár a PR-szektor) szembesül, hogy ma már egész pofás kis szemináriumi dolgozatokat (publikációkat, tudósításokat, kampányszövegeket) generálhatunk az ilyen chatGPT-szerű cuccokkal. És ezért sok egyetemen aggódnak, hogy lehet gátat vetni annak, hogy a közepesen tehetségtelen, viszont túlteljesítően lusta hallgatóik ne egy MI-vel írassák meg a beadandó esszéjüket egy befüvezett szombat délután. Mert nekik amúgy sem lenne mondanivalójuk arról, hogy az infravörös spektroszkópiánál mi a hatékonyabb? Ha az IR sugárzás elnyelésén (abszorpció), visszaverésén (reflexió) vagy kibocsátásán (emisszió) alapul inkább? Esetleg - ha annyira lusták, hogy bölcsészek - milyen eszmetörténeti előzményei és analógiái vannak Wittgenstein nyelvjáték-elméletének mondjuk Richard Rorty vagy Thomas Kuhn munkásságban?
Nos, egy ilyen szöveget (nagyjából húszezer karakter hosszan) elkövetni eddig sem volt nehéz, ha valakinek nem volt kedve írni egyet, én is sok effélével találkoztam. Hallgatóként nem, az összes szemináriumi dolgozatomat magam írtam, egyrészt, mert az ilyesmit itthon követtem el, és akkoriban nem volt net, csak az egyetemen, a koleszban meg a szerkesztőségben, másrészt meg láthatóan grafomán vagyok, ha rá bírtam magam venni, hogy leüljek írni, már csak abbahagyni volt nehéz.
Előző életemben, még egyetemi oktató koromban, viszont állandóan szembejöttek a netről letöltött dolgozatok, már-már az számított strébernek, aki legalább egy kicsit átírta, aki pedig láthatóan önállóan követte el a beadott szövegét, az a jó jegy mellett egy kávéra is jó volt nálam, sőt némelyik szakdolgozatának a konzultálását is elvállaltam.
Szóval MI nélkül is bőven csaltak az egyetemeken (a miénken biztos), és rendszerint több melóm volt abban, hogy a neten nyomozzak a gyanús szövegek (tehát kis híján az összes) után, beírva a keresőbe egy-egy jellegzetes fordulatot, egymás után szereplő három szakkifejezést, olyasmiket, amiket nem néztem ki az illetőből, már ha egyáltalán kapcsolódott arc a névhez. És biztos, hogy - bár sokakat lebuktattam, és írtam nekik, hogy vegyük úgy, ezt most nem láttam, mert szemét azért nem voltam - elég sok gyanús szösszenetről nem tudtam bizonyítani, hogy plágium, pedig a szubjektív bizonyosság, az megvolt, mint Pilátus a krédóban. (Az MI-vel íratott (ál)tudományos munkásság amúgy hivatalosan nem plágium, hisz nem vonatkozik rá a szerzői jog. Szerző hiányában ugyebár.)
Úgyhogy részemről minimalizáltam azokat az alkalmakat, mikor a kreditpontokért dolgozatot kellett beadni. Néha írattam inkább ZH-t, de azt is macerás volt javítani, meg nem bírtam az őrmester-szerepet, aki azt sasolja a teremben, hogy ki puskázik, vagy les a mellette ülőről, elvégre - gondoltam én - ez nem kibaszott általános iskola, én csak oktatok, és nagyon nem akarok nevelni senkit. Ezért ha, amikor csak lehetett, szóbeli vizsga volt, ott azonnal és csupán helyi érzéstelenítéssel túl lehetett esni a számonkérésen, és hát face to face azért nemigen lehet kamuzni egy-egy tétel kapcsán, bár persze sokan és gyakran megpróbálták. De a természetes intelligenciát (ez esetben az én átlagos méretűmet) azért live chat-ben nemigen lehet megvezetni, és amíg ebben fejlettebbek vagyunk a mesterségeseknél, addig nem érdemes aggódni, legfeljebb a a gazdasági hatásai miatt, de az meg nem az én terepem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése