Mikor már épp agyzsibbadást kapok a saját cikkeimtől, pontosabban azok különös kegyetlenséggel, folytatólagosan elkövetésétől (mert sosem bírok hónap közepén megírni egy-egy ötletet, mindig az utolsó napokra marad), időnként odatévedek egy-egy portál ún. életmód-rovatára. Ahol életmód tanácsokat osztogatnak azoknak, akiknek van életük, olyanok, akik ezt gondolják magukról.
Az ilyen helyeken vicces tanácsadó írásokkal lehet találkozni, mint hogy "Érdemes-e újrahasznosítani a vécépapírt?" vagy "Öt olaszos recept kutyaeledelből", esetleg "Három jel, amiből a házasságod válságára gyanakodhatsz, miután a feleséged kizárt a lakásból". Ma például valami olyan jött szembe, hogy "Öt ok, amiért utálhat a fodrászod és a kozmetikusod".
Ez elgondolkodtatott. Mert számomra ez eleve nem kérdés, hiszen egyáltalán nem járok fodrászhoz, de még kozmetikushoz sem, úgyhogy nyilván ezért utálnak, hogy rajtam egy fillér bevételt sem tudnak realizálni. Mondjuk nem tudom ki lehet fodrászom és a kozmetikusom, akikhez ugye egyáltalán nem járok, de ez pont így jó, így nem is tudom kik utálnak szívük minden szeretetével. Ha szembe jönne valamelyik az utcán, eleve nem ismerném fel benne a fodrázmetikust (de persze azt sem szoktam kiszúrni, hogy a buszon ki kémiatanár), arra meg már rég nincsenek szenzoraim, hogy észrevegyem a szemükből sugárzó tiszta és őszinte gyűlöletet. Szóval legalább e témában nem kell szoronganom, ettől még nyugodtan alhatnék, ha nem lenne a másik két tucat szoronganivalóm.
Például hogy viszont szintén utálhat a hentesem, az urulógusom, az utazásszervezőm, a temetkezési vállalkozóm, és megannyi név a naptárban. Ismeretlen nevek természetesen, úgyhogy azért bonyolult nekem utcára menni, hisz sosem tudhatom, ki jön szembe ezek közül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése