Mivel a költészet napja van ma lenni, direkt nem költök egy fillért se, na nem mintha lenne miből, de hát úgy szép az önmegtartóztatás, ha eleve nincs más választásunk. Vagy lehet hogy ilyenkor nem szép, hanem könnyű? Mindegy, bár a költészetet szempontjából ez akár fontos kérdés is lehet, hiszen a nem hitelkártyával űzött költészet lényege (ha jól sejtem) az pont a megfelelő szavak megfelelő sorrendbe rakása. Mondjuk egy novella, egy regény vagy egy opera-librettó előre megfontol szándékkal elkövetése is erről szól, de a versekben az a jó, hogy nem lehet rájuk húzni egyféle egzakt definíciót, legalább is mióta feltalálták a szabadverset. Mert ugye egy szonett, egy jambikus lejtésű strófa vagy egy hexameter még hasonlít némileg, mondjuk a trigonometriára, de a szabadvers a mintamadár a határ a csillagos ég szélén. (Lehet hogy már idéztem, de ide illik a Bödőcs Tibortól származó megfigyelés, mely szerint a leggyakrabban használt magyar hexameter az, hogy: "Áfás számla igényét, kérjük előre jelezze!")
Részemről sosem voltam nagy fogyasztója a költészetnek, én a prózát bírom (mint ahogy a zsemle helyett a kiflit, a pop helyett a metált, a szerda helyett a szombatot), alig néhány kedvenc költőm van, de őket sem olvasom, viszont a belém szerelt sznobizmus alapvető eleme, hogy tudjak költő neveket mondani. Úgyhogy - bár a költészetnap az J. Attila emlékét hivatott - a magyar felhozatalból nekem Radnóti meg Kosztolányi jön be, a hanyatló nyugatról meg a beat-költők elegyes társasága, és mostanában Dylan Thomas, aki walesi volt, zaklatott, piás és prózaíró is (nem feltétlen ebben a sorrendben), de fiatalon halt meg. Amúgy itt írtam már róla, de most egy kis idézet ide is, ha már húsvétkor nem locsoltam vala, ennyit odalökök a mai jeles nap alkalmából. Vala.
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába
(Do not go gentle into that good night - részlet, vagyis az eleje, Vas István fordításában)
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
Lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.
A bölcs, mert villám nem pattan szavára,
S bár a homályt végül megérti rendben,
Nem ballag csöndben amaz éjszakába.
A jó, ha már több hullám nem dobálja,
A zöld öbölt siratja s elveszetten
Tombol, dühöng, ha jő a fény halála.
A szertelen, ki a napot cibálta
Röptében, s most tettétől visszaretten,
Nem ballag csöndben amaz éjszakába.
(...)
És mivel Thomas, ha pár évtizeddel később születik, szerintem punk lett volna, én meg gyerekkoromban kávébemondó akartam lenni, de most épp spórolok a kávéval, és valamire mégis csak fel kell ébrednem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése