Egy igen vicces reklámot láttam valami jutyúbos videó elé beszúrva (mert én még egy hónapra sem próbálom ki ingyen a hirdetésmentes verziót, így lázadok a rendszer ellen, nem kell a könyöradományuk, egyszerűen lenémítom a sok ostobaságot), amiben a Teszkó jófejkedett épp. Hogy ugyanis az ünnepre való tekintettel az árstoppolt élelmi-szerű szerekből, most nem csak olyan keveset lehet venni egyszerre, mint eddig, hanem valamivel kevésbé keveset. Étolajból mondjuk kettő liter helyett már akár négyet is, de nem csak úgy bele a vakvilágba, hanem fejenként (ez kereskedelmiül úgy van, hogy per fő) és naponta! És hát innentől a vicc az egész, hisz ez a kétségtelenül kaszárnyahangulatú szigorkodás nettó baromság, mivel természetesen betartathatatlan. Ha ugyanis az állampolgár például élete párjával, a gyerekével, felmenőjével vagy csak egy haverjával megy vásárolni, és külön állnak sorban a pénztárnál, nincs az a Sherlock Holmes-lelkületű pénztáros, aki rájuk bizonyítaná, hogy mind a nyolc flakon étolajat a Géza veszi, a Feri meg csak stróman. Meg ennyi pénzért, olyan pazar munkakörülmények között, eleve tojik rá magasról.
A Teszkó meg ugye nem a náci Németországban működik, és bár a gyarmatok számára Brit Birodalom sem volt egy tejjel-mézzel folyó, de azért nem volt annyira aljas, mint a Harmadik, az Adolf-féle. Úgyhogy egy angol eredetű üzletlánc nyilván nem fog fekete egyenruhás, marcona alakokat állítani a bejárathoz, hogy a kifelé jövőket igazoltassák, átkutassák a csomagjaikat, aztán ha valakiről kiderül, hogy aznap már (akár egy másik Teszkóban) levásárolta az engedélyezett keretét, attól elkobozzák az illegális cuccot, és - mondjuk visszaesők esetén - kissé meg is verjék az illetőt, tisztán csak okulásul, és a későbbi visszaéléseket megelőzendő. Ha viszont ez a fasiszta tempó nincs, akkor a perfő/pernap kitételük is csak pusztába kiáltott bürokrata fontoskodás, távol a valóságtól, ahol én ha csak egyedül vagyok (mint rendszerint), de rohadt sok olaj vagy liszt kéne, akkor elmegyek délelőtt, a Teszkóba (öt percre van tőlem), aztán délután, sőt ha kell kora esete is, bár olyankor már nem biztos hogy kapok a bármiből.
Egyébként ezt az egész árstoppolást azzal indokolta Ártunk és Ormányunk, hogy hát kérem, megfékezzük az inflációt, de legalább is mérsékeljük vele, vagy általa, esetleg segítségével. Nos ez az, amire pont nem jó a dolog, mert az fasza, hogy a liszt még mindig olcsó, meg a csirkefarhát (bár már nincs kutya, akinek vennék), de cserébe minden más az indokolhatón túl is dárgul, hisz a boltoknak valahol be kell hozni az árstoppos veszteséget. Márpedig az infláció, az a tankönyvi definíció szerint is egyszerűen a tartós áremelkedés, ami meg így van bőven, köszönjük szépen!
De hagyjuk is az unalmas makroökonómiát, elvégre nagyjából mindegy, milyen kurrens közgazdasági elmélet magyarázatmodellje nyomán nem tudjuk kifizetni a kilónként tízezer forintos vajat, és nézzük szomorú nosztalgiával a szusit a hűtőpultban. Most inkább helyezkedjünk bele a borús, esős, szeles, és alapvetően kurva hideg ünnepi hétvége hangulatába, mely természetesen igen felemelő, pontosabban biztos vannak jópáran, akiknek az. Nekem átlagos szombat, legfeljebb annyiban Nagy, hogy az ebéd utáni sétám alkalmával összefutottam egy ilyen vezetéknevű régi ismerőssel, bár szakállasan először nem akart megismerni a nőszemély. (Mármint én vagyok szakállas, úgy huszonöt éve még mindig, ő meg sose volt az, gondolom.)
slovakia.travel
De azért az ünnep jegyében eszembe jutott, hogy Nagyszombat, mármint Szlovákia hetedik legnagyobb városa (kb. mint Kaposvár) magyarul beszélő lakói hogy hívják a mai napot? Napunk?
A szlovák ajkúak (ez még mindig de hülyén hangzik a fejemben) ezen persze nem problémáznak, mert szlovákul Trnava a város neve, ami annyit jelent, hogy Tüske (a gugli fordító szerint), arról meg maximum a feles Becherovka juthat bárki eszébe, aki nincsen rózsa nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése