Tartott egy előre bejelentett, beharangozott sajtótájékoztatót a hozzánk száműzött amerikai nagykövet, az ormánypárti valamint ormányhitű megélhetési hűbéreseknek meg valszeg legalább két napja ez a csengőhangja, annyira ráizgultak a témára. Már kora reggel, a kávé meg a tokaszalonna mellé twitteltek, posztoltak, publikáltak és közleményt adtak ki, miszerint a rohadék imperialisták, már megint bele akarnak pofázni a belügyeinkbe, pedig nálunk a belügyekhez csak Pintér S. nyugalmazott rendőrelvtársnak meg a főnökének van köze. A rohadék imperialisták csak a szövetségeseink, azaz kurvára semmi közük hozzánk.
De akkor mi a frászért akar sajtótájékoztatni ez a kis nagykövet? Nyilván, hogy támadja Agyarországot, valamint annak választott vezetőjét, hisz emlékezhetünk, hogy H. Adolf választott vezetővel, egy másik ország választott vezetőjével is milyen gecik voltak egykor, és ezek biztos semmiből sem tanulnak.
Eleve szóba áll ez a követ a sajtóval, ami szánalmasságának súlyos bizonyítéka, bezzeg nálunk a hűbérurak nem állnak szóba mindenféle firkászokkal, csak megbízható, derék udvari hírharsonákkal, ahogy azt kell. A felcsúti döbrögi nem ad interjút csak kinyilatkoztat a bio-mikrofonállványnak péntekenként, a kösságelökasszony meg nem ad interjút, ha nem mondhatja meg, hogy az orgánum, melynek hosszú idő után kegyeskedni látszott nyilatkozni, melyik munkatársát ne küldje hozzá. Ez a nerszerű sajtószabadság, ahol főleg a hatalomnak van sok szabadsága a sajtóval szemben, nehogy már bármit meg lehessen kérdezni tőlük, vagy pláne hogy kötelességüknek érezzék, hogy szóba álljanak a még legalább részben polgári nyilvánossággal is. Már az udvari krónikásokon kívül, de ők a habermasi terminológia szerint a reprezentatív nyilvánosság, és az csak annyiban polgári, hogy iszonyúan nem az.
Ehhez képest a jenki nagykövet nagyon máshonnan jött, nem csoda hogy utálják is a hazai propagandisták. Úgyhogy nyilván azt mondják róla, hogy bele akar rángatni minket a háborúba, mint macskát szarni, és aki szerint nem ez van, az hazaáruló. vagy ami még rosszabb: liberális! (Ui. a liberálisnak hazája se nincs, amit árulhatna.)
Az a primitív kommunikációs panel is a különösen szánalmas kategóriába tartozik, hogy az amerikai nagykövet (David Pressman) vezetéknevével „viccelve“ folyamatosan présembereznek a kormányhitű propaganda-komisszárok. Nyilván eddig terjed az angoltudásuk, hogy tükörfordítanak, miközben a »pressman« az annyit jelent, hogy nyomdász. A nyomdászat meg egy komoly szakma, sőt (csak hogy szép csavaros legyen) a klasszikus munkásmozgalom létrejöttének egyik fontos színhelye, de mégiscsak bugrisabb, azaz kormány-kompatibilisebb azt visítani nagyjából dajcstamási szinten, hogy ezt a Présembert azért küldték ide a jenki imperialisták, hogy nyomásokat gyakoroljon a mimagunkra. De lelepleződik a mocsadék, naponta többször is, csak megfelelő médiát kell fogyasztani hozzá.
És ami végül igazán mókás: Ment ez fene nagy kormányoldali hiszti, a Párt szigorúan monoton egyirányú kommunikációja, de minden csövön, ahol csak kifért, és ehhez képest annyi konkrétumot jelentett be a nyomdász vezetéknevű (tényleg, ő ilyen szabadnyomdász, mint a szabadkőművesek?), hogy egy orosz-magyar kamubank néhány fejesét kitiltják az Usákokból. Hát, ez diplomáciai figyelmeztetésnek is vékony, nem csoda hogy a Zorigó és társai munkatársai még keresik a kellően erős mondatokat, amikkel agyvérzésig hergelhetik magukat, nagy felháborodásukban. De így ennek nagyobb volt a füstje, mintha sokkal kisebb lett volna, lángot nem láttunk jönni, csak a szokásos, vattába csomagolt megfogalmazások pukkantak el, hogy Washingtonban kissé aggódnak pár dolog miatt. (Ez pártszerű megfogalmazásban persze úgy hangozna, hogy Wahington aggódik - Brüsszel óta szeretik városokkal megszemélyesíteni a sátáni Háttérhatalom területi képviselőit.) Így az egészből csak annyi derült ki, hogy a politika az Atlanti-óceán másik felén is a szórakoztatóipar része, bár ott mintha még nem lúgoztak volna ki belőle minden érdemi tartalmat. Majd Trump tata... már megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése