Ahogy a Mars hátulról előzte a Holdat, valamint a Csigabiga csillagkép jobb szarva átlósan keresztezte a Kisgömböc sugárirányú paravektorát, az emberiség belépett a Petíciók Korába. Ez az a kor, a Vízöntő érájának második órájában, amikor a Földön, valamint a metróalagutakban elszabadulnak a kontrollálatlan indulatok, és a bolygó bélcsakrájából megnyilvánul Tiltsukbe Dévi, a viszály és a szörnyülködés morcos hindu félistene.
Ennek jele az, hogy egyre több petíció indul, hogy tiltsanak be bizonyos filmeket, regényeket, a mentolos cigarettát és a nyilvános sokrétűséget, meg döntsenek le szobrokat, állítsanak fel új tabukat, hogy egy legyen a világ egy nagy westernfilm, tökös békebírókkal. Ahol a fekete kalaposok a rossz fiúk, őket az akasztásuk előtt még le is kell lőni, a fehér kalaposok meg a jók, akik az akasztás után templomba mennek, és elveszik feleségül a helyi seriff, temetkezési vállalkozó vagy bankár lányát. Mer ez a világ rendje, az emberek többsége egy ilyen egyértelmű, kétségektől mentes világban szeretne létezni, legalább is addig, míg ő mondhatja meg, kin milyen színű a kalap.
Azok akik mondjuk azért küzdenek, hogy tiltsanak be , vegyenek e a műsorról egy filmet, fehér kalapos igazságtevőnek álmodják magukat, akikek dolguk helyreállítani a világ megbomlott morális rendjét. Le kel venni a műsorról az Elfújta a szél című klasszikust, ami persze, hogy mai szemmel nem egy nagy durranás, de a vaj az vele, hogy sztereotipikusan néger a szakácsnő benne,amiből egyenesen következik, hogy ostoba és agresszív zsaruk halálra térdelnek egy beijedt feketét Mineapolisban.
Legalább is az egybites agyúak szerint. Nekik valami vagy jó ahogy van, vagy a Sátán műve, vagy betiltani kell, vagy beemelni az alaptantervbe középút nincs, a középút a gyávák fegyvere és a magamfajták képzavar-alapanyaga.
Mert persze, hogy nem kell ráerősíteni a mindenhol fellelhető hétköznapi rasszizmusra, de nem kell letagadni sem azt, hogy az igen is jelen van, és meglehetősen hétköznapi. A filmekben (meg mindenhol) megjelenő, feketékkel (zsidókkal, ázsiaiakkal, latinókkal, arabokkal, pornószínésznőkkel etc.) kapcsolatos sztereotípiák és negatív előítéletek pont annak a kornak a lenyomatai, amiben születtek eképp részei a kultúra nevű folyamatnak, és pont. Mi mag azok vagyunk, akivé a kultúránk szocializál minket.
Hitler egész életműve negatív színben tünteti fel a németeket. És akkor? Töröljük ki a törikönyvekből az egész náci vircsaftot. Sokan küzdenek víziszonnyal, szóval tiltsuk be a Nagy kékséget, Nemo kapitány történetét, de akkor mát Keresztelő Szent Jánosét is, aki vízzel keresztelt! Vízzel, egy sivatagban, a helyett, hogy megitta volna. Oké, tudjuk hogy a víz fontosságát már az Ó- és Úszószövetség is kiemeli, de igen is tekintettel kell lennünk azokra a számos emberekre, akiket már egy fürdőkád látványa is felkavar.
Michelangelo Dávidjára adjanak már végre egy nadrágot, így is évszázadok fiatalságát rontották már meg vizuálisan a golyói. A szerb Gojko Mitic kérjen bocsánatot az indiánoktól a sok winnetouskodásért, én meg az indián szó használatáért, mikor azt kellett volna írnom, hogy native americans. Ezen fölül követeljük hogy A bal lábam című filmet nevezzék át A mindkét lábam-ra, Csukabba a Star Wars-ban kapjon jeltolmácsot (R2D2 meg egy beszédszoftvert), Marmeladov, a Bűn és bűnhődés lecsúszott alkesz mellékszereplője meg kapjon szobrot Londonban, a Padddigton pályaudvaron. (Már ha valaki bír még velem asszociálni...)
Egy szóval irtsunk ki mindent az egyetemes (meg a középiskolás) kultúrtörténetből, ami beazonosítható csoportokat sérthet, legyünk polkorrektek már a reggeli közben is, ne süssük túl sötétre a pirítóst, délután meg trágyázzunk a bokrok alá, hisz az nem lehet, hogy csak úgy szarjuk a vécégyári dolgozók megfeszített munkájának eredményére.
Vagy esetleg mégse. Mert van az az eset is, mikor a történelmünket, az összes szörnyűségével együtt (és szörnyűségekből nincs hiány senki történelmében) mégis csak úgy szemléljük, hogy ebből lett a jelen, és ha érteni akarjuk a körülöttünk lévőt, talán nem árt ha tudjuk, honnan jött az egész. Mondjuk ezért van történelemóra is az iskolában, bár legtöbbször úgy tűnik, csak rég halott királyokat meg rég elvesztett csaták dátumait magoltatják velünk, rém feleslegesen.
De ez nem úgy működik társadalmi szinten, mint néha egyénileg. Hogy ugyanis halványan emlékszik rá az ember, hogy előző nap nagyon részeg volt valahol, de minden más teljes homályban marad. mert az idegrendszerünk egy jótékony filmszakadással megkímél minket a részletektől, elég a másnaposság, meg valami ködös bűntudat. Hívhatjuk lefojtásnak, és ez nagy dózisban már a személyiségnek sem tesz jót, az emberi közösségeknek meg pláne nem.
Ezért nem jó szobrokat dönteni, robbantani vagy ledarálni és kávénak lefőzni, és ezért jó ötlet egy szoborpark. Ahol úgy vannak ott amik (hát, egyre kreatívabb lesz a privát nyelvtanom), mementónak és nem tiszteletre méltó törzsi totemnek, a szoborpark az a múzeum, ahol meg lehet ázni, ha esőnap van. (Nem mellesleg a koronának - ami nekem nem szent - is ezért volt autentikus helye a Nemzeti Múzeum, és ezért van kurva rossz helyen egy köztársaság parlamentjében. Törzsi totem az is, néha körültáncolják a varázslók meg a helyettes-törzsfőnökök.)
Egy normális világban nem vagyunk egyformák, ezért bármit teszünk, mondunk, iszunk, szívunk vagy kipufogunk, az mindig sérthet valakiket. Akik nem pont így szeretik a mondást vagy a teszést, kik számára ez nagyjából elfogadhatatlan. Mi meg a szagukat nem bírjuk, van ilyen, ezért még ne m rendezünk nyilvános autodaféket.
Egy normális világban. Hááát, ebben viszont....
Ezek itt súlyosan sértik a Halloweenre kísértetnek öltöző fekete kisfiúk méltóságát! (newrepublic.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése