Itt ülök, 4851 km-re az északi sarktól, úgyhogy inkább nem indulok el gyalog, bár a garázsboltban meg elfogyott az instant jég. Az olyan, hogy vízbe kell tenni, aztán az egészet a mélyhűtőbe, és akkor jég lesz belőle, pár óra múlva. Nagyon praktikus. Ilyenkor nyáron főleg, amikor már egy könnyebb pulóver és egy vékonyabb sál is elég, hogy majdnem ne fázzak, amit viszont az északi sarkon biztosan tennék.
Mert az északi sark az olyan, hogy hideg van, hó és halál, fél év az éjszaka, de legalább felfoghatjuk, mekkora marhaság a "top of the world" kifejezés. A világ teteje csak nekünk az, mert pont így volt kedvük elődeinknek rajzolni a térképet, és onnantól azt hisszük, hogy az észak felfelé van. Közben meg a középpont felé gravitálunk a bolygón bárhol, és az északi sarkról sem tudunk lenézni a Himalájára., pedig az iskolai földgömb még pont így mutatta.
De azóta olvastam egy könyvet, nagyon tudományosat, és abban azt írták, hogy a Föld egy nagy büdös semmiben lebeg, amit csak néha szakítanak meg valamik (bolygók, csillagok, műholdak, ilyenek), és ott nincs is föl meg le, ezt tisztára csak mi gondoljunk idelent. (na baszki, már megint....) Sőt azt is írták tudományosan, hogy ausztrálok nem nőnek fejjel lefelé, még akkor sem ha télen tartják a nyarat.
De mindegy is, nem megyek az északi sarkra, mert bár az elvágyódás a napi üzletmenet része nálam, de oda pont nem. Ha lesznek érdekes múzeumok az északi sarkon (ahol nem csak sokféle jeget lehet látni, -havas jeget, egyszer már majdnem kiolvadt jeget, koszos jeget, whiskybe való jeget etc.), vállalható kávézók és lesz oda fapados repülőjárat, akkor majd elgondolkodom rajta, és azért nem megyek, mert nem lesz rá pénzem.
De ha lenne, akkor inkább nyugatnak mennék, vagy főleg délnek. Mer' akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak, úgyhogy haldokoljon a fene. (Már ha valaki érti még popkulturális hivatkozásomat...) Én integetek, ha elhagyok valakit.
Miért ne? (reddit.com/Gotterfunken)
Az egyenlítőtől amúgy 5155 km-re esek épp, kicsit nagyvonalúan mondhatom, hogy az északi sark felől félúton vagyok, kompország kompótkedvelő komponistája is lehetnék, csak botfülem van és nem szeretem a cukros lébe fojtott gyümölcsöt. És ha választanom kellene, akkor inkább az egyenlítőt nézném meg, mint a bármelyik sarkot, azaz inkább hőgutával kezelném a maláriám, mint hogy lefagyjon a lábam. (Vagy az orrom, bár azt nem nagyon használom, néha tartja a szemüvegem.)
Bár azt hiszem egyik helyen sem látni semmi különöset, szerintem az északi sark is csak a térképeken van, de valójában nincs arra semmiféle sark, nem hegyes a Föld ott, és nem jelzi neonreklám. Sőt, állítólag az egyenlítő sem egy vonal, nincs ott kerítés, aknazár vagy multidimenzionális erőtér. Az ember csak áll valami rohadt esőerdőben valamint pár százezer rovar tekintetének kereszttüzében, és semmit sem érez abból, hogy miközben az ő térdelén nyár van, pár méterrel arrébb már tél. Ugyanaz a fullasztó hőség, amiért pont nem érdemes odamenni.
És személyes tapasztalat, hogy a nullmeridián se nincsen, csak a térképekben, meg az emberek fejében. Álltam én sokszor Greenwich-ben úgy, hogy egyik lábam a keleti- a másik meg a nyugati féltekén, de konkrét vonal az a csak járda széléig volt. Pedig fákon,bokrokon, útfelbontásokon és felhőkarcolókon át kellett volna mennie, de semmi. ("Mit ér, mit ér két félteke/ Ha lóg az ember féltöke" - írta Kosztolányi, bár nem pont erre gondolt.)
Úgyhogy arra jutottam, elvágyódni nem térképekkel kell. Mert azokon egy csomó hely, meg vonal , meg betű, meg szín van, ami a valóságban meg nincs is ott. Mondjuk előnyük, hogy azokhoz viszont fejben is el lehet utazni.
p.s. És akkor a popkulturális utalás fentebbről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése