Mostanában sok olyan filmet nézek, aminek felszólító módban van a címe, és egyre jobban zavar, hogy soha sem teszek eleget ezen felszólításoknak. Ma például a Tűnj el! és a Ne engedj be! című mozgóképeket szemléltem, de még itt vagyok, és nem jött senki, aki beengedhettem volna. Mondjuk nemrég néztem újra azt, hogy Ne engedj el!, úgyhogy talán jobb is ha nem engedtem be senkit, mert a filmcímek utasításait követve túszul kellett volna ejtenem, ráadásul a saját kívánságára.
Szóval ha hallgatni akarok az összesen sok filmekre, amiket mostanában, akkor nem lövök, pláne nem a a zongoristára, beengedek valakit, aztán eltűnök (fogom a pénz és futok), de közben nem engedem el, akit beengedtem.. Nem alszom el, pedig vele álmodnék, lassan elsorvadok, úgyhogy inkább irány Colorado, vissza a jövőbe, és nem ölöm meg gyengéden azt, aki annyira kéri. Vagy valami ilyesmi, kicsit összecsúsznak már a filmek, a címek, a történetek és a főétkezések. De hát szombat délután van, nagyjából péntek déltől vasárnap estig.
Szóval óvatosabban kell filmeket nézni, hisz lehetetlen megfelelni az összes írói-rendező utasításnak, vagy teljesen abba kell hagyni, ha már komolyan kérdezzük magunktól, hogy akkor most King Kong és Hong Kong rokonok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése