A Mindenfelé Emberek Ügyi miniszter megbízta Demeter Sz. kormánypárti foglalkozású múzeumigazgatót és kulturális főinkvizítort, hogy "koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását". Fasza. Zakkant emberük a minisztériuma élén már megint bizonyította, hogy a kultúráról annyit tud, a himnusz állva jó, a hippi verve, a miatyánk az új C-vitamin és jó ebédhez szól a nóta. Valamint hogy a kultúra nem holmi autonóm folyamat, bármely emberi közösség egyik elsődleges és organikus alrendszere, hanem valami intézményesített hiszekegy, kiskáté és tegnap négyesre feleltem irodalomból.
A kultúra az neki egy aszott múmia a múzeumi páncélüveg mögött, valami ami már halott és élvezi, kőbe vésett, bronzba szobort, betonba öntött, balettba ugrált izék gyűjteménye, amik már elég régen voltak ahhoz, hogy utólag tudjuk róluk, milyen fontosak. Vagyis amik elég régen kanonizálódtak már, hisz a jó kultúrát már nemes penész borítja, a jó kultúra arról ismerhető fel, hogy kurva messze van a mindennapjainktól. A komolyzene attól komoly, hogy nem értjük, de unjuk, Vörösmarty azért nagy költő,mert a Szózat, meg olyan veretes-régiesen hangzik ma már, az Egri csillagok meg azért nagy regény, mert iszonyú hazaffyas, miközben a Gyűrűk ura meg ugye...
Ezt a kultúrafelfogást a magukat konzervatívnak tartók körében szokás konzervatívnak tartani, pedig csak szimpla ostobaság. A kultúra (mint valamiféle szimbolikus rend, mint a szemüveg, amin keresztül a világ körülöttünk egyáltalán valamilyennek látszik) tényleg egy folyton változó, élő organizmus, ami a múzeumban van, az többnyire korábbi korok akkori élő kultúrájának lenyomata. Egyúttal a kortárs elődje és részben forrása, ekként érdekes, és része is a jelenleginek, de például amit az iskolában tanítanak, az nem más, mint régebbi korok kultúrájának kifilézett, napon szárított, lelakozott, talapzatra csavarozott teteme. Ezzel szemben a kultúra, amiben élünk, maga is él, és néha bábozik ezekkel a lakozott kiállítási tárgyakkal, de már maga dönti el, mit játszik velük.
És ez a káslermiklósok számára egyrészt értelmezhetetlen, másrészt pedig (épp ebből adódóan) elfogadhatatlan. Nekik a jó kultúra az, ami szabályozva van, a popkultúra meg legfőképp, nehogy már mindenféle zenészek meg költőcskék csak úgy össze-vissza ugráljanak, a végén még azt hiszik, hogy valamiért ők is fontosak. Pedig ideológiailag nem eléggé képzettek, a partvonalról röhögnek a pártvonalon, és még az Alkotmánytörvény Alap Asztalára sem esküdtek fel, a járási főszolgabírónál.
Ezek basszameg komolyan gondolják, hogy a popkultúrát a kormánynak kell megújítania, és pláne társadalmasítania, ami meg végképp értelmetlen hülyeség. Mert a populáris ugyebár népszerűt jelent, tetszenek érteni: nép-szerűt. Vagyis a popkultúra az, amit a nép főleg karmol, legyen szó zenéről, filmekről, könyvekről, képregényekről vagy fesztiválokról, amiken nincs mit társadalmasítani, ezeknél társadalmibb szimbolikus javak nemigen vannak lenni.
De Ártunk és Ormányunk már maga sem tudja, épp hol tart az időben. Gesztusaikban valahol a Horty-rendszerben, gazdaságilag a pre-posztindusztriális feudalizmusban, mentalitásukban meg egy tizenkét éves kissrác szintjén, némi visszamaradt dackorszakkal. Kulturális aktivitásukban meg valahol Aczél elvtárs három T-jénél, bár ők a tiltásssal ritkán élnek (nem tiltanak, hanem kinyírna/elüldöznek lásd Népszabadság/CEU), kiválasztott vazallusokat támogatnak csak, ám őket legalább bőkezűen, a maradékot meg eltűrik, sértett egóval és összeszorított foggal, egyelőre még. (Később, ha fejeket akarnak leharapni, majd szétszorítják a fogaikat, nagy megkönnyebbüléssel nyilván.)
Szóval a kortárs popzenészek csak popzenéljenek össze-vissza, hanem szépen rendben, egyenesre nyírt sorokba ültetve, miután Demeter nertárstól megkapták a direktívákat. Meg a pénzt, mert egy rendes autokráciában a direktíva és pénz kéz a kézben jár, pontosabban a pént két lépéssel a direktíva mögött.
Így belegondolva elég gyanús, hogy valójában csak a popkultúrának jutó pénz elosztását akarják az eddiginél is jobban központosítani, elvégre a pénzosztás központosítva jó, és medve nem játék. A pop meg nem csak zene (például -corn is, de nem cornish), de ezek még ott tartanak, hogy a rakkendroll az egy tánc. Ez a megújítva társadalmasítás ez tényleg a mélykádári modell maga, azt már tudjuk is, kik a támogatottak. Például Ákos Dalszerző Úr, a semmitmondó modoroskodás négyszeres Európa-bajnoka, fekete öves alpári frazeológus, furcsa is, hogy nem ő lett a koordinátora az Állami Popipari és Lektűrellátó Vállalat Zrt. igazgatótanácsa felügyelőbizottságának. Vagy a Nótaipati Művek termelési igazgatója. Persze Demeter nertárs sem rossz választás, ő élből utál mindenkit, aki tehetségesebb nála (szóval sokakat utál), aki nem úgy gondolkodik mint ő, vagy aki meg meri kérdezni, neki miért kell a közeli lakásából a belvárosi munkahelyére szolgálati terepjáróval költségtérítenie magát.
Szóval a kortárs popzenészek csak popzenéljenek össze-vissza, hanem szépen rendben, egyenesre nyírt sorokba ültetve, miután Demeter nertárstól megkapták a direktívákat. Meg a pénzt, mert egy rendes autokráciában a direktíva és pénz kéz a kézben jár, pontosabban a pént két lépéssel a direktíva mögött.
Így belegondolva elég gyanús, hogy valójában csak a popkultúrának jutó pénz elosztását akarják az eddiginél is jobban központosítani, elvégre a pénzosztás központosítva jó, és medve nem játék. A pop meg nem csak zene (például -corn is, de nem cornish), de ezek még ott tartanak, hogy a rakkendroll az egy tánc. Ez a megújítva társadalmasítás ez tényleg a mélykádári modell maga, azt már tudjuk is, kik a támogatottak. Például Ákos Dalszerző Úr, a semmitmondó modoroskodás négyszeres Európa-bajnoka, fekete öves alpári frazeológus, furcsa is, hogy nem ő lett a koordinátora az Állami Popipari és Lektűrellátó Vállalat Zrt. igazgatótanácsa felügyelőbizottságának. Vagy a Nótaipati Művek termelési igazgatója. Persze Demeter nertárs sem rossz választás, ő élből utál mindenkit, aki tehetségesebb nála (szóval sokakat utál), aki nem úgy gondolkodik mint ő, vagy aki meg meri kérdezni, neki miért kell a közeli lakásából a belvárosi munkahelyére szolgálati terepjáróval költségtérítenie magát.
De ha már ott van, a korszerűsítő társadalmasítás jegyében átfazonírozhatná például a káslermiklós alakú miniszterét is, mondjuk MicKey MC-vé, a keresztény hip-hop ikonná, bár lehet hogy kuszafejű miniszter szerint a hip-hop az valami talajtorna, legfeljebb zenére. Egyúttal kiutalhatna magának egy kis pályázati pénzt, hisz csak főállásban komisszár, mellékállásban író, mellék-mellékállásban pedig basszusgitározik egy zenekarban, akik állítólag igényes szart játszanak, ritkán. (Belehallgattam a jutyúbon, a zene rendes iparosmunka, a szöveg meg idegesítő semmitmondás, az egész kábé annyira izgalmas mint a reggeli vajaskenyér, tea nélkül.)
Kérdés persze, hogy ha már visszagravitálunk pár évtizedet, akkor ki lesz korunk vikidál gyulája (azaz Dalos ügynöke), ki lesz Erdőspéter Kurvaanyád, és ki lesz a neoton família? Mert egy rendes állami popszakma nélkülük nem működhet, miként a nélkül sem, hogy pontosan megmondja a minisztériumi főosztály ad hoc munkacsoportja, mik a követelmények a pop1 és pop2 szakvizsgákhoz, és milyen akkreditációs feltételei lesznek a popipari szakmunkás, popipari technológus és popmérnök képzéseknek. Ezek nélkül mindenki csak zenélne, ahogy eszébe jut, és a végén még lenne valami mai Bitlisz, az meg kinek hiányzik ugye, mikor az Állami Operában is szépen éneklik a Bánkbánt.
Kérdés persze, hogy ha már visszagravitálunk pár évtizedet, akkor ki lesz korunk vikidál gyulája (azaz Dalos ügynöke), ki lesz Erdőspéter Kurvaanyád, és ki lesz a neoton família? Mert egy rendes állami popszakma nélkülük nem működhet, miként a nélkül sem, hogy pontosan megmondja a minisztériumi főosztály ad hoc munkacsoportja, mik a követelmények a pop1 és pop2 szakvizsgákhoz, és milyen akkreditációs feltételei lesznek a popipari szakmunkás, popipari technológus és popmérnök képzéseknek. Ezek nélkül mindenki csak zenélne, ahogy eszébe jut, és a végén még lenne valami mai Bitlisz, az meg kinek hiányzik ugye, mikor az Állami Operában is szépen éneklik a Bánkbánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése