Időnként előjön, hogy a közismert Time magazin mekkora egy szemétdomb már, mert ugye rendszeresen megválasztja magának az év emberét, és hát néha micsoda arcokat! Tavaly például a Thunberg jányt, a Grétát, akitől még Darth Vader is zavarba jönne, és maga elé motyogva tördelné a kézprotéziseit. Korábban meg, azok a liberálkonzervatív nacionálanarchista oposszumtoszó tájmosok a szerkesztőségükben, olyanokat választottak az év emberének mint Adolf Sztálin és Joszif Hitler. Amiből látszik, hogy tájmnál mindenkik alávaló férgek, akik előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, ám igazából mellékállásban újságot is sajtósítanak, papíralapon onlájn.
De a helyzet valósága ezzel szemben az, hogy a Time nem az "év irgalmas szamaritánusát" vagy az "év legjófejebb, tévében is látható arcát" teszi a címlapra évről évre, hanem azt, aki szerintük adott évben a legnagyobb hatást gyakorolta a világ menetére. Hogy ez a hatás pozitív vagy negatív az e tekintetben mindegy, valamint nézőpont kérdése, hisz biztos volt néhány raklapnyi náci, aki őszintén rajongott a vezér és kancellárért, nekik minden évben ő volt az év embere. (Valamint ő hordta az év bajuszát, ő adta elő az év rekedt ordibálását, és ő volt az év vegetáriánusa, a pszichopaták kategóriájában.)
Szóval a nevezetes magazin joggal választotta az év emberének Dolfi bácsit 1938-ban, alvégre túl voltmár a berlini olimpián, lényegileg kész volt már az élére vasalt terroralapú diktatúrája, szóval kétségtelenül az egyik legnagyobb hatású ember volt a Föld glóbusztekéjén. Vele legfeljebb Dzsugasvili elvtárs, a kiugrott grúz papnövendék vehette fel a versenyt vele (ha valakinek nincs meg: ő volt a Sztálin-hasonmásverseny első öt helyezettje), így nem véletlen, hogy 1939-ben már ő lett a man of the year. Aztán '40-ben Churchill, gondolom az angliai légi csata miatt, ahol mégis csak először állították meg úgy rendesen a blitzkrieg-ben utazó osztrák komplexusgyűjteményt. (Jut eszembe, létezik egy kétrészes tévéfilm Hitler korai éveiről, illetve hatalomra jutásáról, ott Robert Carlyle néz eszelősen a führer szerepében, mondjuk nagyjából csak miatta nézhető a darab.)
De volt az év embere, 1930-ban, Mohandász Karamcsand Gandhi, akiről a nagyközönség azt hiszi, hogy mahatma volt a keresztneve, pedig az csak egy titulus, egy tiszteletteljes megszólítás ("nagy lélek"). Aztán év embere címlappal ismerték el még mondjuk Konrad Adenauert, Erzsébet királynőt, II. János Pált vgy Bill Clintont is, a rosszfiúk közül meg például Khomeini ajatollahot. Utóbbi tényleg rendesen arcon rúgta a világot, amaga iszlám forradalmával, de úgy, hogy máig is érezzük. Nem is értem, 2001-ben miért nem Oszama Bin Laden lett az év címlaplánya, biztos becsicskultak a szerkesztők ott a magazinnál, és inkább Rudy Giulianit tették a borítóra, ha már az év eseménye szemptember 11. után nem lehetett kérdéses. (Giulianit ma már kínos lenne amúgy, mert mostanság a Trumpli alakú elnökparódia ügyvédje, trumplistának lenni pedig egyet jelent a korlátolt, buta, de legalább számító és korrupt közpolitikai felfekvés státuszával.)
Vagyis amikor itthon magukat "közírónak" esetleg "publicistának" csúfoló verbális verőemberek vértolulást kapnak attól, hogy a Time véleményrovata beszól Ártunk és Ormányunknak, és azzal vagdalkoznak, hogy dehát ezeknél a Hitler volt az év embere bazmeg, ezek csak ne dumáljanak, akkor épp bemutatják, ahogy az indulati ostobaság szárba, illetve billentyűzetbe szökken.
Csak ne nekünk legyen mondva. Amúgy mind voltunk már az év emberei, Te is, és te is, sőt még te is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése