"Harminc milliót költött plasztikáztatásra a leghúsosabb vaginájú nő" olvasom az origo valamelyik leágazásám ebéd után, és valahol mélyen elgondolkodik bennem a krumplipüré, hogy feljöjjön-e körülnézni? Nem tud annyira vasárnap délután lenni, hogy megérdemeljek egy ilyen hírt az arcomba. Pláne, mert a leghúsosabb pina tulajdonosa amúgy annyira ijesztőre varratta magát, hogy már bottal sem piszkálnám meg, ha szembe jönne az utcán, a lehető legrövidebb úton menekülnék haza, hogy gyorsan nézzek egy kis darabolós horrort, hátha attól helyreáll a lelki egyensúlyom.
Horrorban amúgy is jó vagyok. Csak az elmúlt naokban legalább ötöt néztem meg, de nincs értelme magyarázatom, hogy miért. Az egyk generális magyarázat az lenne, hogy egy rendes slasher igen jó kontrasztot képez a mindennapjainkkal, azaz ahhoz képest az elszart életünk sem olyan szörnyű, hisz nincs ugyan pénzünk, társunk, jövőnk és a jelenünk is akadozik, de nem üldöz minket egy pszichopata gyilkos, hogy kibelezzen, de csak miután durván megcsonkított. Szóval valami kitekert pszicológia mentén, a horror akár fel is vidíthat minket, de mégsem teszi. Én rosszkedv ellen inkább komédiákat fogyasztok, nagy dózisban, minőségtől függetlenül, a horror az inkább arra jó, hogy tárgyat és formát ad a meghatározatlan szorongásnak, és nem úgy általában rettegünk a világtól, hanem konkrétan a taxasi láncfűrészes gyilkostól álmodunk rosszat. És a rossz álomban is van jó, az a pillanat, mikor felébredünk, és rájövünk, hogy mindez csak álom volt, de hogy ott mitől is kellett félnünk, az jótékonyan a feledés ködébe vész mire lefő a kávé.
És ráadásul a horrotól nem is szoktam rosszat álmodni, az egyszerűen kisüti belőlem a félelmeket, hogy aztán álmomban már nyugodtan kirándulhassak nem létező városokba, ismeretlenek társaságában. Néha többször egymás után ugyanabba a nem létező városba, legközelebb szerzek már egy térképet róla.
De ez a húsos vaginájút, ezt nem lesz könnyű feledni. Úgyhogy keresek valami rendes pszichopatás filmet, egy jó kis ZS-kategóriásat a 'vér és bél' paradigma mentén, hisz mióta nem Petrával nézek filmeket, szabad ilyenekkel is rombolni az egyre szemcsésedő személyiségemet. Veszélyeztetett állatfajnak kellene lennem, ha már embernek csak egy átlagos balfasz vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése