Nemzethy Váross-állam

Elnézve azt, hogy ártunk és ormányunk miképp von magához (pontosabban a pártvezér és kancellárhoz) minden döntést és erőforrást, nehéz nem észrevenni, hogy a cinikusan "nemzeti együttműködésnek" nevezett rezsim címkéjével igazából mit is építenek: Egy városállamot. A karmelita kolostor saját lábon álló dolgozószobájában azon megy az agyalás, hogy ne egy országot kelljen működtetni, csak egy poliszt. (Ezúttal nem a rendőrség, vagy Sting egykori zenekara értelmében. Pedig jobban járnánk, ha valami újhullámos gitárzenével foglalkoznának inkább a sorosozva lőrincbarátozás közben. De Doo Doo Doo, De Da Da Da -mint az közismert)

Mert egy ország az eleve egy sokfejű sárkány, olyan idegesítő dolgok vannak benne, mint önkormányzatok (saját bevételekkel és költségvetéssel), ellenzéki pártok, szakszervezetek, független média, civil mozgalmak, sőt - valami egészen szélsőséges esetben - legalább is részben racionális (kíváncsi, tájékozott, blablabla) választópolgárok. Ez veszélyes!

A pártvezér és kancellár fejében megképződő államban nem polgárok vannak hanem alattvalók, nem valódi civilek hanem menetelő segédcsapatok, nem független sajtó, hanem központosított tájékoztatás, nem ellenzéki pártok, hanem őfelsége ellenzéke, amelyik szükség esetén belső ellenségként is felmutatható. És egyáltalán nincsnek önkormányzatok, csak hűbéresek, a főhatalom agyament döntéseinek helyi végrehajtói. Akik nem önállóak, csak a Központ kinyújtott karjai, amikkel a főnökség cukorkát és pofonokat is oszthat az istenadta népnek.

De hogy idáig eljussanak, előbb főleg pofonokat kell osztani az önállóskodó önkoriknak, elvonni a bevételeket, például úgy, hogy "különleges gazdasági övezetté" nyilvánítják a komoly iparűzési adót fizető nagyvállalatok telephelyeit (ezt az övezetezést amúgy egy az egyben a Kínai Kommunista Párttól nyúlták), és csak annyi mozgásteret hagyni a polgármestereknek és képviselő-testületeknek, hogy  ha felbugyog a szar a csatornából, annak egy részét azért rájuk lehessen kenni. Klikkelik a közoktatást, kancellárokat ültetnek az egyetemek nyakára, de már  színházigzgatókat is a miniszter nevezi, aki meg annyira önálló, mint egy cserepes virág.

És hát az a modell, ami így felködlik előttünk, az nagyjából tényleg egy városállam, egy vezetővel és annak szűk körével, egy akarattal, egy helyről irányított szinte mindennel. Valahol félúton Athén és Spárta között. Mert egyfelől van egy kemény, katonás autokrácia (tisztifőorvosok és kórházparancsnokok ugyebár, már várom az iskolatábornokokat, meg a Könyvtári Vezérkart), másfelől meg eljátszák a demokráciát, magukra szabott választási joggal és konzultációnak csúfolt, álkérdéses cserépszavazásokkal. Sőt fejlettebbek is, mint az ókori Athén, hiszen ott csak egy szűk kisebbség nyilváníthatott véleményt a népgyűlésben, miszerint a szabad, athéni polgárságú férfiak, minden nő, rabszolga (női rabszolga pláne), nem athéni születésű eleve ki volt zárva, bár a szavazó kisebbség azért néha tényleg dönthetett. Nálunk viszont mindenki belekonzulálhat a migránsos-járványos soros kérdésekbe, ráadásul azzal a megnyugtató érzéssel, hogy kurvára nem fog számítani a véleménye, pont ahogy eddig se számított. Kivéve ha népszerűségi mutatók méréséről van szó, de erről már írtam.

Talán nem véletlen, hogy Al-és Felcsút magát reformátusnak kiadó miniszterelnöke mindig lelkes ha a Vatikánba kell udvariassági látogatnia, elvégre az ma is egy rendes, feudális városállam(ocska). Vagy városkaállam, talán ez utóbbi a helyes. Ott az van, hogy ha a pápa véletlenül belerúg az asztal lábába, akkor a bíbors-államtitkárok is felszisszenek, hogy akkurvaéletbe, aztán gyorsan meggyónják egymásnak. A Római Kaotikus egyház az a hely, ahol hivatalosan még mindig megvan a pápai tévedhetetlenség dogmája, az ex cathedra kinyilatkoztatott rendeletek, vagyis valami olyasmi, amit a pártvezér és kancellár itthonra is szeretne. Magának, mert ha más jutna hatalomra, és élne az ő eszközeivel, a felcsúti lenne a legharcosabban demokráciavédő, aki egésszen Brüsszelig, meg a New York-i ENSZ-palotáig panaszkodna arról, hogy itthon mekkora elnyomás van.

De amíg a karmelita sasfészekből nézhet le az alant elterülőkre, addig tetszik neki a városállami működésmód, és tényeg, egy nem egész tízmilliós populáció máshol egy nagyváros lakossága, illetve Kínában egy közepesé. Ezt jól el lehet kézivezérelni, legalább is szerintük, bár pont a vatikáni példa itt nem működik. Mert a pápai államnak nincs ipara, mezőgazdasága, tömegközlekedése vagy légiereje, a gazdaságuk alapvető ágazatai a turizmus, a bélyegkiadás meg a Svájci Gárda. (Jellemző, még a testőrséget is kiszervezik Svájcbe.) 

Nálunk viszont mindenfélével kellene foglalkozni, amihez a főnök nem ért, de az állami kormánypártnál túl sok a jogász végzettségű politikai kesztyűsbáb, akik tényleg elhiszik, hogy a politikai az törvények és rendeletek keresztül verése a társadalmon, meg néha egy kis szalagátvágás a álasztókerületben. Már a hűbéruraknak végzett kunnilingváción kívül. (Fellációt csak az arra érdemesek végezhetnek a Nemzet Bránerén.) meg néha mintha komolyan gondolnák, hogy egy jogász az ab ovo mindenhez ért, hisz olyan okos, hogy még azt is  neve elé írhatja, hogy dr. (Melékszál, de mások miért nem? Más is öt évig járt egyetemre, de ha akar a neve elé ilyen sznob két betűt, akkor mehet PhD-t csinálni, hosszan, drágán valamint feleslegesen. Jó, az orvosoknál ez lehet amolyan megkülönböztető jelzés, kék villgó a mentőjükön, de egy jogász mi a ráktól doktor?)

Szóval ez a városállami működés lehet cél, sőt csak az, mert eszközként sehova sem vezet, csak épp inkompatibilis a cvilizációnk jelenével, bármennyit is hablatyol a kormánypropaganda a nemzethy hazaffyas önállóság független autonómiájáról, vagy miről. De a főférfiaknak annyi esemes jön a banki tranzakciókról, hogy nem kapják már meg a józan ész rövid szöveges üzeneteit. A szakértelemről nem is szólva, az eleve le van tiltva, mer' a szakértelem az kommuista, vagy liberális, vagy mindkettő, mint afféle mitológiai kentaur. Majd nem csak le- de be is lesz tiltva, amint kinevezik a médiaparancsnokokat, tegnapelőttől.