A napkoban elkövetett egészségügyi sétáim alatt Woody Allen Lelki jelenségek vizsgálata című könyvét hallgattam, mert ugyan valamelyik könyvespolcon megvan papíralapon is, de sétálva olvasni nehéz und veszélyes. Mert az embert elütheti a busz, aminek a sofőrje biztos nem kedveli Mr. Allen (igazából Mr. Allen Stewart Konigsberg) munkásságát. A hangoskönyv ezért jobb, azt hallgatva csak azért csap el a kilences busz, mert nem hallom jönni, a dudálás meg csak arra jó, hogy előtte még össze is zavarodjak.
De tegnap épp az egyik kedvenc novellám volt soron, amiben értemiségi csajok pénzért nyújtanak szellemi élményt és intellektuális csevegést erre kiéhezett férfiaknak. Akik ugyan szeretik a feleségüket, csak nem tudnak vele Proust-ról vagy Dosztiojevszkijről beszélgetni, és azért mégis csak emberből vannak, nekik is vannak bizonyos szükségleteik. Úgyhogy a keresletre ráépül a megfelelő kínálat is, van kultúrbordély bölcsészdoktor madámmal, házhoz menő escort-lányok, akik némi felárért nem csak Mellvile-ről beszélgetnek a kuncsafttal, de összehsonlító elemzést is prezentálnak Hawthrone-nal. De van olyan fejbenprosti is, aki száz dollárért kölcsönadja a Bartók-lemezeit, színház után veled vacsorázik, aztán meg hagyja hogy végignézd, ahogy idegrohamt kap.
Tudja fene, nekem ez a világ majdnem szimpatikus, nem a lehetséges világok legjobbika, de nem is ez a szemétdomb, amivé a civilizációnk fejlődte magát.
az optimális bordélyház (alon.hu)
Van persze szellemi prostitúció felénk is, csak Woody Allenhez képest ellenkező irányba, és úgy hívják, hogy bulvár. No nem a sugárút, hanem a sztorimagazin értelmében. (Ha körútra vagy sugárútra gondonánk, akkor amúgy boulevard-nak kellen írni.) A bulvármédia az, ahol az értelemesek eladják a lelküket, az ostobák meg fontosnak és kreatívnak érezhetik magukat. Elvesznek mind a cukiság-celebség-címlapcicik háromszögében, érdektelen dolgokról tudósítanak igénytelenül, és egyből az okostelefonjukhoz kapnak, ha valaki azt mondja a közelükben hogy Kirekegaard. Az esemény náluk nem az, hogy valami történt, hanem hogy valaki mondott valamit, esetleg popót is villantott hozzá.
E tekintetben a kereskedelmi tévék híradói is csak bulvárszemetek, nem eseményekről tudósítanak hanem nyilatkozatokról, amiket ízlésesen dekorálnak véres balesetek és erőszakos bűnügyek képeivel. Ami ezeken túl van, az nem hogy nem hír, de igazábol nem is létezik, a bulvárparadigma világában legalább is biztos nem. A tények világa ott abból áll, hogy elgázolta - megölte - kirabolta, valamint hogy felszólásában kiemelte - nyilatkozta - nem kívánta kommentálni.
Ez pusztán kommunikáció a kommunikációról, miközben a világ mint magánvaló biztos létezik valahol, a szekrény mélyén vagy a garázsban hátul, de hát hol vannak a világ dolgai ahhoz lépest, hogy VV Dzsoki keményen beszólt a volt barátnőjének? Szóval akkor inkáb irodalomelmélet a vörs lámpás negyedből.
Fizetni speciel most nem tudnék egy kultúrprostiért, pláne mert nagy elvárásaim lennének, de némi apróért szívesen beszélgetek nőkkel a kései Wittgenstein nyelvfilozófiájától, vagy az olasz neorealizmus és a brit free cinema esztétikai kapcsolódásairól. Diszkréció garantált, a férjek sosem tudják meg, főleg ha egy kupaszerdára időzítjük a könyvtári vagy művészmozis légyottot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése