7alvó

„-Mi az, hogy "elpusztítanak"? Hogyhogy elpusztítanak?
-Elektromos úton minimalizálják az agyát.
-Az agyamat? Az a második kedvenc szervem.“

Na ja, ez utóbbi lehetne a tételmondata Woody Allen Hétalvó című filmjének, amely a mester igazán gyenge alkotásai közé tartozik. (Magyarul már a címe is hazugság, hisz csak egy alvó van benne, de ő is már az elején fölébred, ám ez persze nettó gonoszkodás, hisz az eredeti címe mindössze annyi, hogy Sleeper.)

Viszont kétségtelen, hogy ez egy afféle kis költségvetésre optimalizált, sci-fi paródiának álcázott burleszk, amire csak nagyon mérsékelten jellemző a Allen filmjeit jellemzően átható verbális humor. Ez inkább a tortát a másik képébe nyomós, seggre esős, a Hülye Járások Minisztériumában fejlesztett vígjáték, amin néha röhögni is lehet, de inkább nem. 

Pedig jó ideje vadásztam ezt a filmet, mert minimum huszonöt éve láttam utoljára, és emlékeim szerint akkor tetszett. Hát igen, rég volt. Mert ma kifejezetten kiábrándítónak találtam, és nem elsősorban a kivitelezése miatt. Az gondolom már elkészültekor (1973-ban, mikor még én sem voltam meg!) is szándékoltan gagyi volt,  mintegy paródiája annak, ahogy a hetvenes években elképzelték a 22. századot, ahol semmi sem digitális, de mindennek röhejes buborékformája van, business as usual.

Amitől eme remeket se kiköpni, se lenyelni nem bírtam, az a végletesen elavult társadalomkép. Hisz főhősünk (Woody) egy olyan 2173-ban ébred fel a hibernációból, ami talán akkor állhatott volna elő, ha nem hogy nem ér véget a hidegháború, de az egykori USA-ban is egy rendes, személyi kultuszon alapuló diktatúra jön létre, ami ugye már ma is hülyén hangzik. 

Ha lesz diktatúra (egyesek szerint már van is), akkor az sokkal inkább a Mátrix és/vagy a Terminátor világa lesz, de már nem az 1984-é, mert lehet ugyan szemmel tartani az egyént a modern teleképpel, meg lehet gyártani a "mindig is Keletázsiával álltunk háborúba" narratívákat, de az a klasszikus sztálinista diktatúra már nem jön vissza. Pedig itt a főszereplők épp az ellen küzdenek (bénáznak) az hősies helyett kretén forradalmárok oldalán.

"Dehát mégis miféle kormányzatuk van? Ez rosszabb, mint Kalifornia." (mafab.hu)

Így aztán a Hétalvó világa paródiaként se nagyon működik, mert egyszerűen túl vagyunk már azokon a félelmeken, szorongásokon, sötét jövőképeken, melyekből jól-rosszul viccet csinál, önmagában viszont nem elég szórakoztató. Kicsit olyan az egész, mai szemmel nézve, mint ha valami hetvenes évekbeli Ki Mit Tud? -produkciót figyelnénk, ahol egy láthatóan tehetséges parodista, kissé formán kívül parodizál valakit, akit mi már nem is ismerünk. És csak nézünk hülyén, hogy ezért volt oda anno a fél ország?

Oké, nekem még ismerős a gengszterváltás előtti világ, meg képben vagyok a hidegháborúról, de így is rém hosszú volt a szűk másfél óra, szóval képzelem egy mai huszonévesnek mennyire lehet szórakoztató ez az egész.

Leszámítva, hogy visítva röhög a díszleteken, de az is csak a film közepéig tart ki. Aztán jön a címbe foglalt szerep, pláne ha valaki este nézi.