Szar a kedvem, gondoltam nézek valami szar filmet, hogy legyen magam mihez képest minőséginek érezni. Most jött ki (kábé két hete) a Godzilla Kong ellen (eredetiben: Kinkong Vées Gozilazzo Ellen), a neten meg naná fönt van, gondoltam ennél szarabbat mostanában nem találok a friss felhozatalban.
És lőn. Ez film annyira vacak, hogy ledobja magáról a jelzőket. Először is, ez a szörnyfilmes zsáner nem kicsit gyermeteg, hanem alapvetően az, ha valakinek napjainkban még mindig annyi ötlete van egy látványfilmre, hogy a Kín Kongó harcol egy nevetséges kinézetű (bár nyilván ijesztőnek szánt) hüllővel, aki kábé annyira rémít meg bárkit mint az épp itt a szőnyegen sertepertélő teknősöm, szóval ha valakinek ennyire futja, akkor nyisson egy képregényboltot, de kerülje a forgatásokat.
Van ugyanis az a félreértés, hogy egy igazi hollywoodi blockbusterhez lényegében elég a látvány, azaz néhány szereplő akik majd jól mutatnak a címlapokon, meg CGI-vel megrajzolt baromi nagy bármik. Ez a műalkotás is olyan, mintha a forgatókönyvét egy házibuli vagy hétvégi horgászat közben dobta volna össze pár haver, akik a dramaturgiáról azt hiszik, hogy valami fodrászkellék. (De a film ettől még műalkotás, hiszen gy csinálták emberek, és teljesen mű, bár ha fán termett volna, valószínűleg nézhetőbb lenne.)
De ha már ilyen tömegkulturális alapmítoszok turmixolásával foglalkoznak, legalább azonosulható karaktereket rakhattak volna a történetbe, de nem. Itt mindenki vagy riadtan néz, vagy elszántan, vagy e kettőt váltogatja, és akkor ennyiben ki is merülne a karakterformálás. (Az egyetlen kivétel talán Rebecca Hall, aki néha egészen színész, abban az értelemben hogy van neki eszköztára, amit nem fél használni, de azért a forgatókönyvnek nevezett vázlat neki sem ad sok teret.)
Így aztán marad annyi, hogy a legjobb alakítást egy rajzolt óriásmajom nyújtja, valami olyan high-tech (-nek gondolt) környezetben, ami már a Jurassic Park idején megvolt, és amin láthatóan nem mernek változtatni.
Szóval a kérdés csak annyi, minek ide a kamera? Üljenek le a számítógépek elé, és rajzoljanak kurva látványos videojátékokat, mindenki jobban jár vele. Aki szereti az ilyesmit, az naphosszat nyomhatja, aki meg nem (mint például én), annak véletlenül sem jön szembe.
Az Ingó Kong vagy kicsoda a Miafene ellen egyszer nézésre sem érdemes, kényszer hatása alatt ki lehet bírni, de magam a közepétől dupla sebességgel néztem, ha már feliratos. És tuti nem vesztettem vele semmit.
puliwood.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése