Jajj nekem, megtekintettem a November című észt-holland -lengyel filmet, és bár ne tettem volna. Jó kis darab amúgy, olyan, mintha Tarr Béla fantasyak rendezte volna meg a Sátántangót, de miközben odakint süt a nap,én meg sétáltam egyet reggeli után, pont ez a nyomasztás nem hiányzott csapzott lelkemnek.
A mozgókép egyébként az Ördöngös idők című tájjellegű, azaz észt bestsellerből készült, és műfajilag valami misztikus fantasyba oltott erkölcsi tanmese, formailag fekete-fehér freak-show (általam vélt kikacsintással a húszas-harmincas évek berlini kabaréjának rémségeire), cselekményét tekintve pedig zavaros, amit az alkotók nyilván költőinek szántak.
youtube.com
Van valami misztikus hely, állítólag egy falu, de igazából csak néhány különösen nyomasztó, emberi életre nagyjából alkalmatlannak tűn rönkházat látunk, valahol az észt fagyosban, meg a német báró udvarházát, mely ízlésesen düledezik. A főszereplő lány és faterja házáról amúgy rögtön az elején kiderül, hogy egyben istálló is, amikor megérkezik a kratt-juk, a frissen lopott szarvasmarhával.
A krattok afféle ördögi robotok, mindenféle házi szerszámokból összerótt szerkezetek, melyekhez a sátántól kell valami elkárhozott lelket venni, aztán dolgoznak szorgalmasan, különösen a mezőgazdaság és a betöréses rablás területein.
És hát jön a mindenszentek, előbújnak a falusiaknál egy fokkal jobban öltözött halottak (akik még szebbek is, mert a filmben az átlag falusi úgy fest, mint egy különösen rosszindulatú karikatúra, kivéve a főhős lányt meg az ő szerelmét, nekik nagyjából emberi fejük van), keresik az eldugott kincseket, a szolgálók meg cserealapnak lopják az amúgy is utált német uraság, és családja cuccait. (Közben meg a lopás fogalmát sem értik, mondván hogy azok a dolgok az övék, az meg hogy mi volt múltban, immár nem számít.)
medium.com
Őszintén szólva egy óra után már fájt nézni a Novembert, meg a történet is nagyon mozaikosan akart csak összeállni. Ha jól vettem ki, van benne egy Hegedűs a háztetőn -szál, miszerint a csaj szerelmes, de nem ahhoz akarják hozzáadni, ám szerencsére nem kezd énekelni, van benne pár szerződés az ördöggel, amit azonban a ravasz falusiak vér helyett ribizlilével írnak alá (a Sötétség Fejedelme e szerint buta, mint a sár), a báró alvajáró lánya, akit viszont nincs szívük megölni a rezidenseknek. Sőt, ez utóbbit mg a krattokra sem lehet bízni mert ők alapbeállításon nem ölnek embert, sőt még csak el sem rabolják.
Szóval a tavaszi napsütésbe becsempésztem magamnak a November Rain-t, de nem a rockos-romantikusat, hanem a nyomasztó-babonásat, tényleg pont ez kellett a generalizált szorongásomnak, mert sajnos az a baj, hogy ez esetben még ahhoz képest sem tudom jobban érezni magam tőle.
De hát a művészetnek ez nem is dolga, ám annyira sötét a benne ábrázolt világ, hogy ez így antidepresszánsnak szar, katarzisnak letargikus - egy trópusi szigeten kellene élvezni, gondtalan koktélozás közepette, úgy talán még menne is. Mert filmnek jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése