Terasz-gate van, írnám ha nem lenne képzavar, bár jobban belegondolva a képzavarokat alapvetően kedvelem, sokkal szórakoztatóbban mint a képzavartalanságok.
A terasz-problematika ugyanakkor tényleg a közélet legaktuálisabb, leghúsbavágóbb, legforróbban megosztó témája, hogy akkor most jó-e nekünk, ha tömegek tömörülnek kerthelységnek felasztalozott járdákon, a nyitás jegyében?
Igazából tudja a fene, de az gyanús, hogy ha hirtelen mindenki úgy csinál, mintha nem lenne tegnap, mintha az elmúlt bő egy év nem velünk történt volna meg, akkor sokat tesznek azért, hogy ne legyen holnap. A járvány az nem olyan, hogy eddig nagy veszélyben voltunk, de hopp, fordul az oltás-számláló, és hirtelen minden szép és biztonságos, lám kisüt a nap is, ha már egyszer úgy állnak a számok.
Pedig a számok sokféleképpen állnak, de megnyugtatóan még nem, így aztán indul az Aggodalmasok vs. Bulinegyed dogfight, ahol mindenki hülye, aki nem a saját törzs tagja, az meg pláne, aki előbb rántja el a kormányt. (Nem azt a kormányt, a szimbolikusat, mondván, hogy vitatkozni lehet, de iszapbirkózni felesleges, avagy aki hülye, haljon meg.)
Így aztán vannak akik szabadnak érzik magukat, ha végre veszélyesen élhetnek (miért, eddig hogy éltek?), meg azok, akik már látni vélik a negyedik hullámot, avagy a teraszon fogyasztott sörök és kávék árát már most emberéletekben mérik.
Szerintem meg az igazság nem odaát van, hanem valahol a kettő között, talán a második állásponthoz közelebb, hiszen a fertőzésveszélynek lehet ugyan statisztikailag kifejezhető valószínűsége, de ettől még nem lesz statisztikai kérdés. Hogy akkor 3 millió 990 ezer beoltottnál még gáz van, 4 milliónál meg havaj-dizsi-napszemüveg. Ilyen marhaságot tipikusan csak jogász végzettségű hatalomtechnikusok bírnak kitalálni, akik szeretnek pontos határokat húzni, hátha hozzájuk görbül a valóság is.
Pedig a valóság bonyolult, és a legtöbb helyzet nem fekete vagy fehér, nem egyszerűen formulázható absztrakció, hanem az A és B pont közötti átmenetek megszámlálhatatlan árnyalata. Egy járvány nem simán csak van vagy nincs, hanem nagyon sokféle mértékben, sokféle különböző csoportot eltérően veszélyeztetve, hol jobban, hol kevésbé van jelen, hisz az időben haladva sem csak egy irányba változik. Pont erről szólnak a 'hullámok' is.
És pont ezért nem lehet azt mondani, hogy a hétvégi össznépi teraszolás eleve hülyeség volt, de azt sem, hogy nincs ezzel semmi gond, mert a veszély az igenis valós. Szóval inkább nem kellett volna.
Ám ezen a ponton jön a politika, a vezér lassan állampárttá erjedő hűbéri csapata, akiknek muszáj volt már valami népszerűt gurítaniuk. Hisz - szemben KL egykori szoci pártelnök emlékezetes kijelentésével - ők nem csak választást akarnak nyerni, de közvélemény-kutatást is, hónapról, hónapra, különben nem alszanak jól. És ez a terasznyitós intézkedés elég jó ötletnek tűnt (persze csak a népszerűség szempontjából), meg is tolták a hozzá kapcsolt kampányt (tényleg, ezek az arcok mihez nem kapcsolnak kampányt?) némi közpénzzel, melynek keretében másodlagos frissességű celebek koktéloztak a szabad ég alatt, némi kormányzati pénzért cserébe. Csak hogy lássa a nép, milyen rendesek is ezek a méltóságos és tekintetes urak, valamint hogy az ő itala a daiquiri, a kézműves félbarna sör meg a 12 éves single malt whisky, amit választott képviselőin, és a bulvárlapok címlaplányain keresztül fogyaszt.
a Queensborough
Én mondjuk nem ültem ki semmilyen teraszra (gondolom a lakásom erkélye nem számít, ahová amúgy is D-vitamint gyűjteni mentem), mert kedvem sem volt hozzá, plusz kétségesnek tűnt, hol és mit kapnék 45 forintért, ha már összesen ennyi likvid pénzeszközzel rendelkezem. Illetve ha tartozás negatív vagyon, akkor azért vannak még tartalékaim, de azokat meg nem mulatnám el egy felszabadult hétvégén valami érthetetlen mód presszónak titulált kocsma teraszán.
Pedig vágyom én is egy-egy teraszra, csak azok messze vannak. Ilyenekre gondolok, mint az Inverness Terrace, vagy a Queensborough Terrace, mindkettő a Hyde Parkot északról határoló Bayswater Road-ról nyílik, és az utóbbiban van az Apollo hotel, ahol eddig tizenegyszer vagy tizenkétszer szálltam meg, amivel nálam abszolút rekorder. Megelőzi a norwoodi Queens-t, a Rassool Court-ot az Earl's Court-nál, vagy a crikvenicai Ad Turrest.
Azért jó lenne egyszer végre visszamenni azokra a terrace-okra, de ez egy darabig még reménytelen, és csak részben a járvány miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése