Gyönyörű a tavasz a Fekvehányás utcában. A fákon optimista madarak üvöltöznek, mosolygós gyalogosokat gázol a negyvenkettes busz, és a szmog, a szmog is olyan áttetsző, éteri, mintha nem is okozna nyolc napon túl sem gyógyuló felső légútit. A garázsbolt előtt a szokásos Gézák fogyasztják akciósan a Bier márkájú sörüket, az evés gondolata még mindig távol áll tőlük (ha már a folyékony sör kenyér), de néha már közbeékelnek egy kávét, hisz kell valami fekete is a tűző nap ellen.
Mindenki örül, hogy kinyithattak végre a teraszok, bár az öröm tisztán elméleti, a környéken egy kiülős hely sincs, a bolt előtti piálást meg eddig sem volt tilos. Illetve az volt, de ha valami közterületi rendőr akadékoskodott, bármelyik Géza kész volt a mentséggel: de hát ez csak sör, pont ahogy a medve nem játék.
A környéken amúgy sem félnek különösebben a járványtól, errefelé a leggyakoribb betegség még mindig a mentálisak közt keresendő, vezető halálok az idegenkezű öngyilkosság (addig szólnak be a másiknak, míg az elő nem veszi a belezőkést), viszont nem terjednek ostoba összeesküvés-elméletek, azt nem hagynák a gyíkemberek.
A helyiek télen depressziósak, mert hideg van és korán sötétedik, a tavasz viszont elhozza a szorongásos neurózis szezonját, mert ilyenkor derűsen optimistának kellene lenni, de nem megy. A mosolygás még csak-csak összejön, hisz viszonylag sokan képesek még az arcizom-koordinációra, de hiányzik mögüle a szilárd belső meggyőződés, valamiféle aranymetszéses harmónia. Aranyat amúgy is akkor láttak utoljára Gézáék, mikor elpasszolták a karikagyűrűiket, hogy legyen miből sör meg villanyszámla, de az is vagy hat éve volt már.
És ilyenkor jön a negyvenkettes busz, aminek a sofőrjei már rutinból a fékbe lépnek, ha egy mosolygó embert látnak az út mellett, elvégre a Fekvehányás utcában ez vagy csoda vagy valami sötétebb parajelenség, de mindenképp indokolatlan. Persze el tudnának vonatkoztatni az efféle anomáliáktól, de csak ha ők is kapnának extra szabadnapot minden gázolás után, mint a mozdonyvezetők. Addig csak fékeznek, visszamosolyognak, és nem értik, mire ez nagy felhajtás a tavasz miatt.
saját.én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése