2021. április 26., hétfő

Fapadoskár

Na most, ahhoz képest, hogy nemigen érdekelt ez az egész oszkározás, viszont rutinosan rossz alvó vagyok, így reggel őt óra körül csak belenéztem a díjátadóba. Egyfelől mert rutinból benyomtam a tévét civilizációs háttérzajnak, másfelől viszont nem találtam a távirányítót, és nem tudtam elkapcsolni arról a mozicsatornáról, ahol közvetítették. Így láttam, hogy a legjobb film a Nomadland, a rendezője meg a legjobb rendező, miként Frances McDormand is ezért a darabért kapta a harmadik oszkárját. És még mindig igen kínos díjátvevő, most például stílszerűnek érzete, hogy nyomjon egy kis farkasvonyítást a mikrofonba, és ez nagyjából a mondandója felét tette ki, mert amúgy meglepően szűkszavú volt. (Amúgy é inkább Carey Mulligan-nek adtam volna szobrot, mert neki még nincs, de az Ígéretes fiatal nőért akár meg is érdemelte volna.)

Ja, és Anthony Hopkins lett a legjobb főférfi szereplő, az általam tegnap látott The Father-ért, ami jogos, meg kicsit életműdíj is, így nyolcvanhárom évesen. Azt' nagyjából ennyi, csak a végét láttam az egésznek, mi nem baj, mert  a legjobb vágás vagy legjobb vizuális effekt vagy a  legjobb smink und haj díja kábé annyira érdekel, mint egy tetszőleges helyettes államtitkár reggeli széklete.

Ők kaptak. (24.hu)

De legalább végre tűrhető volt az egész díjátadós marháskodás kivitele, persze a járványhelyzet okán, de végre semmi csicsa, vörös szőnyeg mellett sikoltozó rajongók, meg stylist foglalkozású szakkommentátorok, akik a csöcsvillantás-skálán értékelik a felvonuló nagyestélyiket. A helyszín jól hozta egy pályaudvarból átalakított művelődési ház hangulatát (bár a hátérből hiányoltam a kötelező, gondterhelt arccal söröző gondnokot/ villanyszerelőt), és ezzel kompatibilis volt a minimál-ceremónia, ami leginkább egy kisvárosi főiskola diplomaosztójára emlékeztetett, leszámítva, hogy túl sok volt az ismerős arc. (Kivéve Renée Zellwegert, aki mára már egyáltalán nem hasonlít saját magára, de legalább ijesztő kissé.)

Neki kellett volna. (stylecaster.com)

Az ilyen - pandémikusan fapadosra optimalizált - performanszokat mifelénk valami furcsa okból "raktárkoncerteknek" hívják, úgyhogy ez volt raktár díjátadó. Esetleg a Raktárdíj-átadó, annak legalább van valami értelme. Ha valaki Raktárdíjas...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése