Egy Captain Fantastic című filmet eszembe se jutna megnézni, nem is értettem hogy került a gépemre. Az odáig oké, hogy én töltöttem le, de milyen szerek hatása alatt? Hisz alapbeállításon nem nézek szuperhősös szarokat, irritábilis marvel-szindrómám van, nekem ne verekedjenek felhőkarcolókkal arcok, akik kívül hordják a páncélozott alsógatyájukat, a világot meg amúgy sem érdemes megmenteni, az már rég megérett a pusztulásra.
De azért belenéztem a fenti című műegészbe, és rájöttem, miért is állomásozik ideiglenesen a merevlemezemen. Izé, a laptopomén. Mert ez egy kétórás, öndefiníciója szerint dráma, de legtöbbször inkább valami fekete komédiának tűnik.
Az alaphelyzet még egész triviális, apunak és anyunak elege lesz a fogyasztói társadalomból, és kiköltöznek családostul a vadonba (valahová a Sziklás-hegységbe, de nekem minden hegység egyre megy), ahol afféle törzsi-nomád izét alkotnak a kölkökkel, de szigorúan dialektikus materialista alapon. De anyunak van valami idegrendszeri problémája, kórházba is a kerül, ahol hosszan tartó súlyos öngyilkosság áldozata lesz. Aput meg eltiltja a rokonság a temetés látogatásától, de ő nem azért okkal lázadó, hogy ne szarjon bele az apósa fenyegetőzésébe, és ne pakolná be a gyerekeket az iskola-lakóbuszba, hogy vágjanak egy nekit. Egy olyan nekivágást.
És ha idáig túlsúlyban volt a dráma, innentől - a road movie-val párhuzamosan - kezdődik a fekete komédia, hisz a családon belüli csoportdinamika legalább is az abszurd határát súrolja. A gyerekek egytől egyig koravének, de nem feltétlenül születési sorrendben. (A kamaszfiú egyszer kijelenti a faternak, hogy ne nevezze őt trockistának, pláne ő, a sztálinista, mikor mostanában ő már nem is trockista, hanem maoista. De komolyan, ilyeneket párbeszélnek egy benzinkútnál...)
Apuka meg (ő lenne ugye Fantasztikus Kapitány, Viggo Mortensennek öltözve) egyszerre osztályfőnök, cserkészvezető, törzsfőnök és nevelőtiszt. Ja, és bandavezér, egy alkalommal például szívrohamot színlel egy szupermarkec padlóján fetrengve, miközben a gyerekek lerámolják a polcokat. Miközben nem sokkal korábban ő zavarta ki a társaságot egy út menti bisztróból, mondván, hogy a hot -dog az nem emberi étel, a kóla meg mérgezett víz. A sikeres akció után viszont - miután kielemezték a taktikai hibákat - előveszi a lopott bolti tortát meg a flakonos "el sem hiszem, hogy nem igazi tejszínhab" -sprayt, már nincsenek ilyen gondjai, sőt majdnemtejszínt közvetlenül nyomja a saját szájába. A tortával egyébként Noam Chomsky, a világhírű (és legendásan balos) nyelvész és generál-társadalomtudós születésnapját ünneplik, ami ugyan nagyon nem akkor van, de most tudtak hozzá tortát lopni.
És így tovább. Az egész film igazából a "vademberek a városban" tematikára épül, csak ezek a vademberek Bach-ot hallgatnak, klasszikus irodalmat olvasnak, viszont nem tudják mi az a Star Trek. Vagyis városi nézőpontból tényleg vadak, hisz annyit tudnak a világról,amennyit gondosan válogatott könyvekből olvastak. Nem egyszerűen régimódiak, hisz konkrétan a vadonból jönnek, és bármikor elejtenek, megnyúznak és szabad tűzön megsütnek egy olyan négylábú állatot az erdőből. (Nemtom, én se ismertem fel, panelproli voltam mindig is.)
No persze ebből a kiinduló pontból adódik, hogy a röhejes és a tragikus folyamatosan hullámzik a filmben, néha majdnem könnyed és fetrengve röhögős, de azért vissza-visszatér a súlyos dráma is. (Például anyu temetésén, bár én még ott is fölröhögtem egyszer...)
A végét meg nem árulom el, tessék megnézni, ez tényleg egy olyan darab amit ha látni nem is kell, de erősen ajánlott, avagy érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése