Jutalomjáték. Valahogy folyton ez a szó jött szembe, mikor előzetesen próbáltam utánaolvasni a The Father című filmnek (már megint ez a hülye kettős határozott névelő), merthogy ez az lenne Anthony Hopkinsnak. Persze ugyanezt mondták, mikor a Két pápa című opuszban eljátszotta tizenbenedek Hatodik pápát, de hát egy ekkora színésznek lehet több jutalomjátéka is. Akár egy filmen belül, mint most is, hisz a demens öregember, akit játszik, néha egyik jelenetről a másikra ölt magára másik ént, annak függvényében, hogy épp mire nem emlékszik, avagy élete melyik szakaszából töredeznek elő az emlékei.
Mert bár már nyitó jelentből a világos, hogy Hopkins karaktere, szintén Anthony, élete nagy (és utolsó) utazását éli, ezúttal Demenciába, de az első fél órában mégis lehet egy olyan kellemetlen érzésünk,hogy valami sötét és misztikus titok mégis csak van a háttérben. Hogy a történet nem pusztán egy egykor ragyogó elme széteséséről szól. Pedig de, méghozzá igazán eredeti módon, hisz az után a bizonyos első fél óra után azért lassan leesik, hogy a sok zavar és látszólagos önellentmondás abból adódik, hogy valójában mindent az öregember szemszögéből látunk.
Így lehetsége, hogy az egyik jelenetben még Olivia Colman a lánya Anne, a másikban meg Olivia Williams, aki egyszer egy francia pasiba szerelmes és Párizsba készül, máskor meg tíz éve házas Londonban. Anthony azt nagyjából folyamatosan tudja, hogy van egy Anne nevű lánya, de arra semmi garancia, hogy adott pillanatban fel is ismeri. Maga is hol a saját lakásában lakik, hol a lánynál, miközben díszlet néha ugyanaz, úgyhogy a néző sokszor csak találgat, mi igaz abból amit lát, és mi az ami pusztán főhősünk agyának bomlásterméke.
Furcsa egy mozaik ez így, de pont ettől érdekes, párszereplős kamaradráma már megint, de nem lehet nem nézni. Ráadásul semmi sincs benne túlbeszélve, nincs a filmben egy felesleges mondat vagy gesztus, egy szikár másfél órás menet az egész, amit viszont faltól falig kitöltenek a színészek.
Született '74 januárjában... (theguardian.com)
Amúgy Hopkins mellett Olivia Colman is nagyot megy, pedig neki nem írtak akkora nagy szerepet (ez itt kis híján one man show), mindenesetre mindkettőjüket jelölték Oscarra a legjobb férfi főszereplő és a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Mellékszál, mert hát nem igazán érdekel az oszkárdíj, de szerintem egyikük sem fogja megkapni, a férfiaknál van az a fekete fickó, aki nemrég meghalt, és az utolsó szerepéért tuti kap egy posztumuszt, a női mellékeseknél meg gondolom hozzávágják végre azt a nyavalyás szobrot Glenn Close-hoz.
De mindegy is, az a díj már nem sok érdemit jelez, amúgy meg mindkettőjüknek van már otthon, így legfeljebb kevesebbet kell majd törölgetni. Holnap meglátom, hisz egy ilyen díjátadós marhaságért én nem maradok fönt éjszaka. Ezt a filmet meg megnéztem már ma délután, elég alaposan, és végre eredeti nyelven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése