Épp ma 35 éve durrant el a Csernobil közelében lévő VI (Hatodik) Lenin atomerőmű négyes reaktora, minek következtében annyi radioaktív szemét szabadult a légkörbe, ami nagyjából 400 hiroshimai atombombával egyenértékű Hát igen, eltartott egy darabig, de az élenjáró szovjet tudomány végül csak túltett az amerikaiakon, ha már azoknak volt pofájuk elsőként, és egyben utolsóként érni a Holdra. (Tényleg, anno a ruszkik ki sem használták az ebben rejlő propagandalehetőséget: "Szégyenszemre az amerikai imperialisták juttattak utolsóként embert a Holdra!")
És hát igen, azt a világháború óta tudta mindenki, hogy az atomerőmű veszélyes üzem, hisz egy reaktor és egy atombomba között sokkal kisebb a különbség, mint azt a legtöbben gondolnák, lényegében annyi, hogy az elsőben lassan és kontrolláltan zajlik le az, ami a másiknál maga a végítélet-tűzijáték. Meg voltak korábbi balesetek, és majdnem-katasztrófák is, 1979-ben például a pennsylvaniai Three Miles Island erőmű kettes blokkja olvadt le nagyjából félig, és csak kisebb csoda volt, hogy egy ólomszarkofággal sikerült megakadályozni, hogy mutánsok lakta sivataggá változtassa a környéket.
Ez az ami Csernobil esetében nem jött össze, mondhatni nem csoda, hogy nem történt csoda, bár lehet, hogy az államilag ateista Szovjetunióban is volt egy két hozzáértő alak, aki a helyzetre való tekintettel azért elmorzsolt egy imát. (Miként a közhelyes mondás is tartja, egy zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták.)
Harmincöt éve én ugye tizenkettő voltam, emlékszem rá, hogy nálunk is napokig kormolt a média (az az egy, állami tömb), míg végre benyögték, hogy nem kéne fejes salátát enni, akkor se ha közeleg a szezonja, minimálisan legyünk csak a szabadba, de ha esik, akkor inkább olyankor se. De ehhez is a svédeknek kellett verni a nemzetközi vészharangot, anélkül nálunk még baráti, elvtársias légkörben ködösítettek volna egy darabig, hisz a radioaktív sugárzásban az a jó, hogy nem látszik, de még szaga sincs, úgyhogy a Kossuthról nevezett főadó rádiópasszív módon negligálhatta a témát, amíg.
Pripjaty, ukrajna (erdekesvilag.hu)
Mára persze bulvártéma lett az egykori katasztrófából, hatásvadász helyszíni riportok Pripjaty szellemvárosából, V. Tvrtko másodlagos frissességű médiageci önnön kiválóságától meghatva emlékszik, milyen hősiesen járt arra ő is, pedig némi pénzért több utazási irodánál is befizethet bárki, egy pár órás borzongásra, kontinentális reggelivel, félpanzióval.
Van az a közhelyes, álbölcs okoskodás, hogy a tragédiák egy idő után komédiaként térnek vissza(ismétlik önmagukat), de ez a modern kapitalizmusban máshogy fest. Ami adott pillanatban tragédia, az valamivel később már csak érdekesség, aztán üzlet. Ebben a sorrendben, a csernobili sztrori pedig már megérkezett a harmadik fázisba.
Ez pedig az a változat, mikor a katasztrófa ihletforrás, a stílszerűen Undertaking (azaz Vállakozás, láthatóan temetkezési) névre hallgató egykori magyar thrash-metal zenekar követte el, még 1989-ben. Halál és üzlet, korukat megelőzve kapták el az eset lényegét, ahogy az reprezentálódik az utókor számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése