2021. április 22., csütörtök

A Család barátai

A családokért tárcanélküli miniszter nemtárcája napi átlagban tízmillióért hirdeti, hogy ez a kormány mennyire rohadtul családbarát. Biztos én vagyok a korlátolt, demagóg bunkó, de erről az jut eszembe, hogy ha annyira nagyon családbarátok lennének, ezt esetleg nem kellene külön hirdetni, mert például észrevennék maguk az érintettek is, miszerint a családok. (Persze A Család - annak minden szicíliai felhangjával együtt - igen is észreveszi, hogy neki itt jó, gondolom a hirdetések nem is rá céloznak majd.)

De ezt megszoktuk már, Ártunk és Ormányunk nem valamilyen akar lenni, hanem valamilyennek akar látszani. Mert ők a pillanat uralására mennek, úgyhogy érdekeik és ezek nyomán tetteik napról napra változhatnak, ezért fontos, hogy folyamatos kommunikációs kampányokkal próbáljanak valamilyen nagyjából koherens képet sugározni magukról. 
Az már a cinizmus minősített esete, mikor ezeket az egyujjas agyú propaganda-dumákat "tájékoztatási kampány" néven futtatják, haveri cégeken keresztül, naná. Mert most őszintén, lett bárki is akár fél centivel tájékozottabb attól, hogy százmilliókért kurva nagy óriásplakátokon a képébe tolták, "Magyarország jobban teljesít"?

Mostanában már itt, Demagógiában sem számolunk át minden közpénzégetést lélegeztetőgépre, tekintettel a raktárban porosodó készletekre (melyek egyúttal a közpénzégetés szép példái), de azért érdemes belegondolni, hogy hány nehéz helyzetben lévő családnak lehetne érezhető módon segíteni az év végéig elszórni szánt közel három és fél milliárdból. Különösen annak kontextusában, hogy ha e pénzből célzottan és jól tudnának segíteni egyes családokon, az amúgy is bekerülne a hírekbe, ingyen.
De ahhoz persze érteni kellene ahhoz, hogy is lehet jól segíteni, ám ma már újra a kilencvenes évek csurkaistváni alapvetésénél tartunk, miszerint a szakértelem bolsevista trükk.

Látszani meg amúgy is egyszerűbb, mint tenni valamit, propagandakampányt és salátatörvényt álmodni íróasztalok mögött könnyebb, mint valódi problémákat kezelni, ami viszont kívül esik a minisztériumi irodák és kihelyezett frakcióülések világán, azzal nincs kedvük foglalkozni. És amíg a szavazatszámok nem kényszerítik rá őket, nem is áll érdekükben a látszaton túl a valódi problémákkal is foglalkozni.

1 megjegyzés: