A király őrült, a Lear disszonáns

Jelentős hiba jelleggel megtekintettem a Lear király 2018-as (tévé)filmváltozatát. Eddig szabotáltam, mondván, hogy elrágott csont ez már, és szeretem, ha egy filmnek nem tudom a végét, mondjuk sejtem, de nem tudom, hogy minden főszereplő belehal a sztoriba. Itt viszont már eleve untam a történetet, a szereplőket, csak a látványt nem untam, az tényleg pazar volt. Ja, meg a színészek, a címszerepben a nagyon öreg és undorítóan baromállat Anthony Hopkins (hiába, nagy művész ő), de Emma Thompson, Emily Watson, Florence Pugh, Jim Broadbent vagy Chris Ecclestone is igen nagyot ment, már persze az adott kereteken belül.

És jó volt még a koncepció, miszerint a jelen Angliájában játszódik az egész, ami királyságnak ez esetben is királyság, csak épp katonai diktatúránk öltözve, Lear meg nem megőrül a darab 8izé, film) során, hanem eleve egy zakkant vénember, félúton Fidel Castro és Hitler között, de hát a nyolcvan éves korára már a diktátort is megviseli a diktatúra. A sztorit most nem mesélném el, eleve illik tudni, meg utána lehet olvasni, mondjuk annyi fontos, hogy azért kissé mintha húztak volna Shakespeare-ből.

rottentomatoes.com

Amitől viszont nézhetőnek nézhető ugyan a műegész, mégis fogyaszthatatlan, az a szöveg. Nem tudom, hogy az eredeti angolban az eredeti Shakespeare-szöveget mondják el föl, vagy valami modernizáltabb, de még mindig rémesen archaikus változatot, a magyar szinkron viszont Vörösmarty fordítását használja, szóról-szóra. És ez borzasztó.

Egyszerűen nem passzol a látvány és a duma, Range Roverek és londoni felhőkarcolók között tizenkilencedik századi, ma már igen archaikusnak ható dumákat nyomnak (magyarul), ami eleinte csak idegesítő, aztán szétveri magát az élményt. Pedig Kenneth Branagh tudott a huszadik századba helyezett Shakespeare-adaptációt művelni (Lóvátett lovagok), ahol nem ragaszkodott az avíttas szövegekhez, vagy mikor ige, akkor abban a korban is játszódott (V. Henrik), esetleg régies és modoros (avagy eredeti) volt a szöveg, de meseszerű az egész, és kellően régen a jelenhez képest (Sok hűhó semmiért.)

Ám ez, ez annyira disszonáns, mint ide Anglia, ráadásul mikor például arról beszélnek, hogy itt a kardom, akkor meglóbálnak egy géppisztolyt, én meg nem kapjak agyfaszt tőle? (A helyes válasz: De!)