Csodálatos a magyar sport, a fiatalok mind fodbakadémijákon csapatják, edzettek, elszántak és felettébb eredményesek, egyáltalán nem isznak vagy drogoznak, és bár van olyan elhajló, aki úszik vagy kajakozik, de ezt még pont elnézzük nekik.
Kósa Lala, a felcsútista frakció egyik legbutább reprezentánsa meg például a jégen korcsolyázás szövetségének elnöke (egyszer véletlenül görkorcsolyában ment hokimeccsre, azóta ügyel rá, hogy jégen), elvégre az nem igazi sport, ahová a szövetségi elnököt nem a Párt küldi. És annyira eredményes, hogy nem nagyon, viszont érdekes lett a jégen korcsolyázás (a mű, nem a gyors) világbajnokságra utazó magyar válogatott keret. Öten vannak, öt csodálatos magyar sportoló , ahogy azt több lap is megírta, név szerint: Vlasenko Alekszandr (férfi egyéni), Ignateva Marija és Szemko Danijil Leonyidovics (jégtánc), illetve Pavlova Maria és Sviatchenko Alexei (páros).
Hát istenem, ötből öt nem magyar nemzetiségű, de legalább nem is itt születtek és nem beszélnek magyarul, azonban egyikük (és innentől mindegy is melyikük) legalább itt él. A többi négy nem, nekik csak állampolgárságuk van, hogy ha véletlenül nyernek, hülyén nézzenek majd, mikor játszák a magyar himnuszt.
Persze igazából szánalmas ez az egész, hogy Ártunk és Ormányunk teli szájjal (üres fejjel, és korántsem üres zsebbel) harsogja, hogy a nemzeti büszkeség mindenek előtt, maga a Dagadt is többször elmondta mostanában, hogy magyarnak születni kiváltság, erre tessék! (Oké, persze ha a csökkenés az valójában negatív növekedés a zakkant főbankár szerint, akkor a hendikep a negatív kiváltság, értjük.) Kényszeresen akarnak sportsikerekkel dicsekedni urbi et orbi, mint általában a konszolidálódni nemigen akaró/tudó autokráciák vagy diktatúrák, csak szarnak a tömegsportra, utánpótlásra, bármire, így maradnak ezek az orosz meg ukrán arcok, mint a magyar válogatott.
És jut eszembe Halidov Gamzatgadzsi, Muszukajev Iszmail, Kuramagomedov Murad, Bajcajev Vlagyiszlav. Ők meg magyar válogatott birkózók, csak a miheztartás végett. (És pont eszembe jutott Bödőcs egy poénja, mikor Lőrinc barát megkérdezi a téeszelnök-alakú döbrögit, hogy "Főnök, a néger gól is egyet ér?" mire amaz: "Persze, különben nem nyerne a Fradi!")
p.s. Hogy van-e értelme egyáltalán nemzetállamosdit játszani az élsportban, az persze minimum véleményes, pláne egy ilyen zenére jégen csúszkálásban, ami lehet, hogy inkább tartozik a szórakoztatóiparhoz. De ha nincs, akkor ne is öblögessenek Kósa nertárs és kis barátai a nagy nemzeti sportsikerek fontosságáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése