Megnéztem filmen Az űrhajós című filmet, ami a netflix új szenzációja lenne, és eleinte majdnem tetszett, a végére meg tényleg. Pedig egy költőinek szánt, de inkább csak csuszamlósan érzelmeskedő, sci-fi-nek álcázott kamaradráma, és végül pont ez utóbbi miatt tetszhetett. Bírom a kamaradrámákat, nem kell sok szereplőt megjegyezni, annak néhánynak meg van idő felépíteni a karakterét, és így súlya lesz az egésznek, mintha számítana.
Az a történet, hogy egyszer évekkel a film előtt, feltűnt valami csillagközi felhő a Jupiter közelében, és Földről is igen lilának látszik az éjszakai égen, erre odaküldik a főszereplő zűrhajóst, tök egyedül. Ezt mondjuk kapásból nem értem, ilyen hosszú küldetésekre eleve nem mennének egyedül, ha lenne hozzá technológia, akkor sem. (Kivéve ha Mark Strong az űrmanó, egy másik filmből, ő kemény mint a kád széle.) Kicsit meg is zakkan a pasi, pláne mert menet közben elhagyja a terhes felesége, bár ezt pont vele nem közlik, nyilván hogy meg ne zakkanjon meg még jobban, hisz kurva drága egy ilyen űrprogram, meg neki kell mintát venni a nagy lila derengésből, tudományosan. De ettől még idegi alapon kikészül, mert nem tud beszélni a nővel.
És akkor egyszer csak megjelenik a hajójában egy rohadt nagy pók, aki idegen lény, mert a földi pókok nem ekkorák, és nem beszélnek választékos angolsággal. Plusz nem annyira empatikusak, mint egy érzelmesebb pszichoterapeuta, de persze a földi pókok élve esznek meg rovarkollégákat. (A marbéli pókokkal nem tudom mi van, róluk David Bowie énekelt, de csak annyit, hogy Ziggy jól gitározott, és jammelt velük is.)
De ez Hanus névre hallgató pók egy érző lélek, és bírja a mogyorókrémet, jobban belegondolva gyanús, hogy Jakub parancsnok (az első cseh űrhajós!) simán csak hallucinálja, nagy magányában, és lassan kibontakozó őrületében. De ettől még a műalkotás nagyrészt arról szól, hogy ők dumálnak (vagy ugye a pasas magával), meg emlékezik a régi szép napokra, mikor Lenkával még inden nagyon gromek volt.
Szóval nem egy Alien 2 a cucc (ami közismerten a sci-fi műfajának fegyverpornó változata), ez ilyen lelkizős nyammogás, de legalább szellemesen előadva. Viszont elképesztően jó a látvány, és meglepően jó a főszereplő. Aki a sokak által méltán utált Adam Sandler, a gagyi "vígjátékok" koronázott királya, de itt azért bebizonyítja (mondjuk nem először), hogy valahol elbújt benne egy rendes drámai színész, aki néha azért előtör. Mint ez esetben is. Amúgy pont miatta majdnem nem nézte meg a filmet, mert vele kapcsolatban nem előítéleteim vannak, hanem ítéleteim, sajnos negatív értelemben. (És benne volt az indiai forma az Agymenőkből, csak bajszosan.) Viszont a női főszereplő Carey Mulligan, na, miatta néztem meg a műegészt, ő az egyik olyan színésznő, aki miatt bármit megnézek. És végül ezt is megérte, bár a vége teljesen értelmetlen, de nagyon költői. Gondolom ezért értelmetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése