Rákay Filip Kálmán nagyon be van sértődve a világ nagy részére. Hisz ő vér, veríték, könnyek és több mint hatezer millió forint árán összehozta az évtized eddigi legközépszerűbb, történetében, dramaturgiájában gyenge, látványában erős, összességében meg laposan unalmas filmjét, azt' sokaknak meg nem tetszik. (Akik meg nyilvánosan lelkesednek, azok nagy részének ez úgymond munkaköri kötelessége.) Oké, az IMDb-n per pillanat tapasztalható 1,7-es értékelés erős túlzás, és nyilvánvaló politikai proteszt a szavazók részéről, de hát így jár az, aki a hatalomhoz dörgölözve nagyképűségből és elbizakodottságból, alsó-középszerű tehetségekkel építene katedrálist. Hogy az a fejére omlik, ez esetben online. Amire meg annyi a reakciója, hogy több körben, mintegy spirálisan hergeli magát bele az egyre galaktikusabb méretű sértettségbe, az úri közönség meg csak kapkodja a fejét, hogy most szánakozzon rajta, vagy röhögje ki, jó hangosan? (A megfejtés: megy ez a kettő egyszerre is.)
Az első mondás az volt részéről, hogy mindenkinek hazafias kötelessége megnézni a középszar akciófilmjét. Már ez is elég erős, utoljára talán az ötvenes években volt olyan, hogy kötelesség volt megnézni valamit, amiben lehetőleg Soós Imre a tehetséges, de kissé elhajló proli- vagy parasztgyerek, aki aztán a végére forradalmian izzó tekintetű élmunkássá fejlődik. (Egy elszánt sztahanovista hibriddé, aki alul traktor, fölül békegalamb.) Szóval ha a hazafiságot kurzusfilmek nézésével mérjük, akkor kezdünk közelíteni a Rákosí-sztenderdhez, legalább is Rákay nertárs elvtárs fejében. Elvégre akkor volt nagy békaharc, ma viszont nagy békeharc van, amennyiben a Párt öklei uszítóan háborús retorikával támadják a politikai ellenfeleiket, értelemszerűen ezzel is a békepártiságukat kinyilvánítva, és egyúttal erősítve.
Aztán a második körben már mindenki agymosott liberálisnak minősíttetett, aki nem az ájult tisztelet és a könnyekig meghatottság keretrendszerében értelmezte a műalkotást, azaz egyszerűen merészelt kiritkát írni róla. Mert a kritika mint olyan, a hanyatló Nyugat ópiuma (mint az elektronikus popzene, a kokakóla és a mindenféle kisebbségekkel szemben elkövetett, előre megfontolt szándékú tolerancia), hisz egy kritikában meg szokás írni azt is, mi a gyengesége az adott műnek, akkor is ha a kritikus alapvetően jónak tartja. De Filip Kálmán gyomra ezt nem veszi be, szerinte mindenkinek térdere kell borulni az ő és kis barátai remekműve előtt. Már nem az a magyar, akinek fáj Trianon (jogosan, egy versailles-i kastélyban mi a fene fájjon nekem?), hanem az, aki nem mutat lelkesedést a hazafiasnak gondolt szar giccsek iránt, amit a pofájába tol az állam. Az állam, ami a kormány, ami meg a Párt, mivel mindkét utóbbi a Dagadt maga, a karizmatikus szociopata. (És ezt nem lesajnálólag említem, sok munkája van neki abban, hogy egy szimpatikus, szabadságpárti fiatalból ezzé a gonosz öregemberré degradálja magát.)
A magyarságméter negatív tartományába meg természetesen az esik, aki (1.) nem látta, vagy (2.) aki látta de nem szerette a Most vagy sohát, és e mellett (3.) azért nem látta/vagy tetszikelte, mert egy mocskos dollárbal-liberális, háborúpárti, idegenszívű, drogos buzi, hazaáruló aszcendenssel.
És a harmadik rohamban már hazaáruló az is, aki amúgy ki sem látszik a pártvezér és kancellár alfeléből, de valamiért nem tetszett neki a film. Ez lenne ugye Bencsik elvtárs, az abszurd jegyében Demokrata névre hallgató hecclap főszerkesztője (és igen hazaáruló, hisz a haza szerintük maga a Párt, meg a szektás rajongóik, avagy ő oda kakált ahonnan enni kap), de róla már írtam tegnap, úgyhogy most inkább nem, azért nem mindig vagyok teljesen mazochista.
És a Rákayembert is el kell engedni, mert oké, hogy egy tehetségtelen, felkapaszkodott, irritáló alak, akinek legfontosabb skillje, hogy kibaszott sértődékeny, de ez egyrészt egyenesen következik abból, hogy akkora arca van, ami már az űrből is látszik, másrészt ez már úgysem változik, úgyhogy célszerűbb inkább semmibe venni a palit, az is fáj neki, mint általában az ilyen, kivagyiságtól sújtott hím főemlősöknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése