Kerestem valami rendes drámát a letöltős oldalon, amiben nincsenek szuperhősök, világmegmentés, autós üldözés vagy tetszőleges visszataszító "akciósztár", ja és nem thriller. Erre belebotlok egy intézetis-pedofilos francia-belga filmbe (Emmanuelle Nicot első írása-rendezése, még tavalyelőttről), amiben viszont tényleg nincs egyik sem, viszont nem csak ettől jó. A Dalva (eredetiben asszem: A szerelem Dalva szerint) egy tizenkét éves lány változástörténete, aki egyszer csak egy intézetben találja magát, miután a fatert elviszik a rendőrök, merthogy a lányával szexelt (és ha jól rémlik, azt le is filmezte időnként). Szóval itt nem az intézetben vannak a pedofilok, hanem főleg otthon, a családi tűzfészekben.
Kemény indítás, és nem lesz könnyedebb a folytatás sem, az intézet ott sem a legjobb hely, a lány meg eleve kilógna bárhonnan. Mert tizenkét éve ellenére úgy öltözik, úgy beszél, mint egy felnőtt nő, és bizonyos értelemben az is, csak ezt nézni is fájdalmas. De a végére visszaváltozik egy nem kissé sérült, de legalább alapvetően normális kiskamasszá.
rottentomatoes.com
Nálunk most épp össze van pedofilozva a közélet. persze nem indokolatlanul, ellenben indokolhatatlanul primitív módon, jobbára tőmondatos politikai beszólásokra korlátozva. Ebben a filmben meg az a jó, hogy nem moralizál feleslegesen, nem prédikál valami elképzelt erkölcsi magaslatról, inkább érteni próbálja, miféle érzelmi csapdahelyzetben vergődik a kiscsaj. Aki igazából nem is tudja, meg eleinte érteni sem akarja, miért baj, ha ő az apjával szexel.
És nem mert fogyatékos lenne, csak egyszerűen ebbe nőtt bele, nem ismer alternatív valóságot, és a kezdetben kissé ridegnek tűnő szociális munkás, meg a bunkó szobatárs lesznek azok, akik segítségével végül is kezd kiszakadni a maga kis párhuzamos világából, és kezd úgy viselkedni, kinézni, és reagálni, mint egy igazi tinédzser. (És a cím- valamint főszereplő csaj, Zelda Samson tényleg annyira jól hozza a karaktert, hogy leolvad tőle a monitor, ez itt egyszemélyes film, mellette mindenki statiszta csupán. És tényleg tizenkét évesen játszotta el a szerepét)
Az egész, kevesebb mint másfél óra igazából párbeszédek meg fura helyzetek sorozata, ahol dráma van, tragédia nincs, csak néha majdnem. De a súlyos téma ellenére, néha kifejezetten kedves film, ami persze itt most furán hangzik, de hát ez nem valami leegyszerűsített szenvedéstörténet, benne van valamiféle személyes megváltás esélye is. Minden esetre látatlanban jobb élmény ezt nézni, mint a Mostvagysohát, a NER Kálmánjától. Abba még csak belenéztem, de egy középszerű giccs, pont amilyennek elgondoltam, ez itt meg egy érzékeny dráma, ami viszont mindig megússza, hogy giccsbe csússzon át.
rottentomatoes.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése