Tegnap időnként rátekintettem a mindenféle médiákokra, hogy mi van ezzel a magyarpéteri nagy löttyös politikai indulattal, meg az őt valamiféle neomegtért prófétának tekintő követőivel, de sokkal okosabb nem lettem. (Ja, ennél okosabb már nem is lehetek! No nem mintha annyira az lennék, csak épp annyira ötven vagyok, hogy hanyatlik például a névmemóriám, és nem tudom megmondani, hogy egy héttel ezelőtt mit ebédeltem.)
De a konkrét esetben azért nem lehettem okosabb, mert az egyik narratíva áll szemben a másikkal, egy szétcseszett házasság romjain utálja egymást két fél, csak az egyik egy korrupt rendszer bűnsegéd minisztere volt, a másik meg most akar valami ilyesmi lenni, ha már amúgy is megszokta a jót. Egyébként a pasi valami otthoni beszélgetéssel házal, hogy ott aztán Judit mindent bevall, pedig inkább csak kiprovokálja belőle, a nőnek meg utólag eszébe jut, hogy micsoda terrorban élt ő a párkapcsolati erőszakoló férjével. Ez már maga Csubakka-védelem, ami ilyen, hogy például: „-Te egy korrupt tolvaj vagy! - Te meg buzi!“
A kettőnek nyilván semmi köze egymáshoz, de remekül összezavarja a hallgatót, hogy akkor most mi is itt a téma? A magyarpéteri-vargajuditi keretben ez nagyjából úgy fest, hogy Judit egy maffiakormány kollaboráns minisztere volt, aki végigasszisztált egy csomó mocskos, amúgy letöltendő börtönt érő ügyet, Péter meg egy agresszív állat, aki ordibált a feleségével, és még könyveket is vágott hozzá, szóval ő a kapcsolati erőszak agresszor oldala. Hogy az utóbbinak mi a közpolitikai jelentősége, az legalább is homályos, de a karaktergyilkosság eleve gyakran épít a Csubakka-védelemre, hogy ha nincsenek érvek a vádakkal szemben, akkor egyrészt tereljük el róluk a figyelmet, másrészt vádoljuk meg a másikat is szinte bármivel, a lényeg hogy az egy kicsit se maradhasson hiteles.
Erre máris hozza a példát a Zorigó:
„Magyar Péter egy senki, egy parazita
Megszólaltak a legsikeresebb influenszerek a saját feleségét megverő, terrorizáló, zsaroló exférjről. Őszinte és kemény mondatok.“
Nem mellesleg már meg is lett az alanynak a megfelelő epithenon ornans, vagyis az eposzi jelző, amit mindig oda kell tenni a neve elé, mintegy annak részeként: Felségét Kínzó Magyar Péter.
Hiába no, ezek kormányhitű influenszerek már a felsőbb szintű szektatagok hálószobáiba is belátnak! És innentől kit érdekel, hogy Tóni meg Ádám, meg a Pali hogy próbálták eltüntetni a saját kis mocskos üzleteik nyomait, hisz ha egy ilyen alak mondja, akkor annak semmi jelentősége. Őszintén és kőkeményen semmi.
Természetesen ha MP tényleg szubhumán módon viselkedett az akkori feleségével, akkor rohadjon meg, lehetőleg máma még, nem fogjuk sajnálni, csak épp ennek semmi köze az általa feldobott ügyekhez. Az ő esetlegesen rémes emberi minősége nem teszi semmissé, de még csak nem is relativizálja, hogy a kormány maga alá gyűrte az állam egészét, és maffiaszerűen működteti, miközben szorgalmasan kúrja szét a liberális demokrácia maradékait is. Nem kicsit, nagyon.
Ugyanakkor azért nem írtam végül semmit tegnap, mert bár látom a kormányhitű kommunikáció (inkluzíve VJ) abszurditását, de azt nem, hogy akkor most mekkora súlya is van önmagában annak, amit MP állít, illetve amivel előáll.
Több változat is lehetséges:
1. Ez egy bábszínház, a bábozós yuppie egy nárcisztikus szociopata, akinek műsora egy darabig szórakoztató, szappanopera jellegéből adódóan, de lassan ráun a nagyközönség, és egyébként is, otthon már kész van a pörkölt nokedlivel.
2. Ez egy bábszínház, de a bájgúnár bábos tényleg komolyan gondolja, és tényleg elfogta a küldetéstudat, főleg mióta lejött a kokainról. Kellet valami új cél, és most már dolgozna a haza üdvéért, ha a sajátját már amúgy is összehozta.
3. Ez nem csak elbábozása a politikának, ez tényleg vérre megy, avagy nem csak a frissen feltűnt próféta, de a követői is komolyan gondolják, és akár hosszabb távon is, szóval mait itt látunk, az egy nagyobb változás kezdete, azaz:
3.1. Első lépés egy normálisabb ország felé, a végén még demokrácia is lehet belőle.
3.2. Első lépés a szakadék felé, csak hogy melegedjen kicsit a mostani hideg polgárháború (polgár-hidegháború?), a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" paradigmma jegyében.
3.3. Első lépés egy igazi, tökös diktatúra felé, dinasztikus uralomm, ohne EU natürlich.
Hogy melyik a jó megfejtés tudja fene, feltehetően egyik sem, hanem némi felhabzás után marad minden a régiben, a pénz a Kajmán-szigeteki számlákon, Kakadu a magángépen, Lölö a jachton, a Dagadt meg a Karmelitában, amíg alulról nem szagolja a hatvanpusztai birtokot. Aztán majd kitör a balhé a hatalomért, házon belül, házon kívül, házon. Ki nem szarja le...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése