Bagoly mondja a templom egerének, hogy sok víz lefolyik még a Dunán, de addig a korsó jár a kútra. Vagy az ebül szerzett tiltott gyümölcsöt toldd meg egy lépéssel, míg össze nem törik a szegény nagyfejű.
(Ismert szerző közmondás-kollázsa)
De szegény nagyfejű összetört. Így Géza az elsőről kissé szintén, mondhatni részlegesen. Pedig alapvetően büszke volt magára, hisz az első emelet egyben lakott, azaz 1/1, és ő még sosem volt első semmiben, de mióta itt albérelt, kétszeresen is!
Amúgy az emlegetett nagyfejű a kutyája volt, akinek tényleg nagy volt a feje (bár hivatalosan Bubunak hívták), valami tájföldi bulldog-szerűség lehetett, anyagában foltos, természetében hisztis, arcában nyáladzó. De Géza bírta, mert legalább vihette magával a munkába, ha már főállásban lakótelepi sündörgő volt. Főleg a Kocsma presszó meg a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt környékén sündörgött, előbbinél önérdekből, utóbbinál Bubu miatt, mindig lett neki záráskor valami jutalomfarhát. Kicsit nyamvadt, kicsit már büdös, de ropogós, és a kutya azt imádta.
Géza maga nemigen evett, ő elvolt boron meg kannás levesen, ha kérdezték mondta, léböjtkúrát tart, főleg persze a valóság ellen. Egyszer hallotta, van olyan, hogy borleves, de nem bírta elképzelni, hisz a vegeta hogy jönne már a literes, akciós rozéhoz? Pfujj!
Viszont a kutyáért szinte bármire képes volt, feltéve, hogy reggel nyolc és délután négy között, meg három saroknál nem messzebb. Ezt a terepet viszont rendszeresen együtt járták be, Géza még csajozni is próbált Bubuval, de mivel már azt is ratyinak tartotta aki fürdik és/vagy dezodort használt, nem sok sikerrel.
Aztán egyik nap, épp műszakban, Bubu kivetette magát a hetvenvalahányas busz elé, ami ráadásul csuklós volt, úgyhogy mire végigért rajta, úgy festett szegény állat földi maradványa, mint egy féltucat lepréselt denevér, némi aranyhörcsöggel vegyítve. Géza szerint véletlen baleset volt, a szomszédja Anna, a délelőttös kurva szerint viszont öngyilkos lett. Elvégre Géza mellett hosszabb távon mindenki öngyilkos lett volna, csak a volt női időben leléphettek, Bubunak meg nem volt hova mennie.
Hát igen, ez a tájjellegű bulldogok sorsa, hogy rondák mint a végzet, nem kellenek senkinek, akinek meg igen, azt hosszabb távon már ők sem viselik el. Csoportdinamika emberek, meg kapcsolati.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése