Túl jó idő volt ma délelőtt ahhoz, hogy holmi vígjátékokkal múlassam a filmnézésre szánt időt. (Szigorúan munkaalapon, mert így a hónap vége felé kellet már valamiről kritikát írnom.) Egyre melegebb az időjárás hőmérséklete, tűz a Nap egész nap, boldogan üvöltöznek a madarak a rügyező fák ágain, és csak egy kis lágy szellő fújdogál. Rémes, de tényleg, miért nem bír normális borult idő lenni, kissé hűvös de szélcsendes, amiben jól érezném magam?
Szóval ebben az indokolatlan, mások által jónak mondott verőfényben találtam egy jó kis aktuális horrort. Aktuális, mert mindjárt húsvét, ez meg amolyan apácás-második eljöveteles nyomasztás, másrészt meg pár napja mutatták be a mozik (meg tegnap a letöltős oldal), így aztán ez lett.
Az a címe, hogy Szeplőtlen (Immaculate), és arról szól, mint amiről az ilyen, totális intézményekben zajló rémtörténetek szoktak. (Tényleg, a nemrég volt műsoron nálam Az egészség ellenszere, azóta is töprengek, hogy az ottani szanatórium, vagy az itteni a zárda a rémesebb hely.) Ebben a sztoriban egy fiatal amerikai apácajelölt (Sydney Sweeney) érkezik egy olasz zárdába, hogy fogadalmat tegyen. Nem beszéli a nyelvet, naivan lelkes, és olyan cuki, hogy rögtön tudjuk, nagyon durván pofára fog esni ezzel az egész apácásdival, és minimum a film közepétől már csak az életét próbálja majd menteni, egyre kétségbeesettebben.
Az egész ott kezdődik, hogy ez nem is egy közönséges zárda, valami őskeresztény katakombára épült, ami meg eleve tiltott terület a bentlakóknak, és amúgy afféle apáca-elfekvőként működik, ahová meghalni mennek Krisztus idős menyasszonyai. Ők általában békések, bár van, amelyik harap.
digitalspy.com
Főhősünknek (avagy főáldozatunknak), Cecilia nővérnek azonban már az elejétől rémálmai vannak. Aztán kiderül hogy terhes, pedig sosem dugott senkivel, úgyhogy egy rövid időre ő lesz a zárda kedvence, mint az új Szűzmária, a Második Eljövetel edénye. De csak rövid időre, mert a zárda is börtönné változik, nem engedik sehová, de legalább a többi (fiatal) ápolónővér is féltékeny rá, hogy miért nem őket csinálta fel a Szentlélek, vagy ki. Az egyik még az ablakon is kiugrik belehalni. És az addig csak nyomasztó cucc innentől rendes horror, bőven adagolt művérrel és halálsikollyal. (Érdekes észrevétel, hogy a halálsikoly olaszul is pont úgy hangzik, mint angolul, vagy - mivel szinkronos verziót néztem - magyarul.)
A műegész kétharmadánál már mindent tudunk, hogy például az alagsori katakombában titkos orvosi labor működik, ami szükség esetén kínzókamra is, a helyi erők meg (élükön a behízelgő modorú Pszichopata atyával) emberkísérleteket folytatnak, csodának látszás előidézése céljából. Vagyis dehogy várnak ők egy valódi, második szeplőtlen fogantatásra, immár évtizedek óta próbálkoznak a rendelkezésükre álló nőnemű emberanyaggal, hogy valakibe csak sikerül valami életképes izét beültetni (a leendő Antikrisztust nyilván), de csak formaldehidben tartósított torz magzatokat termelnek, hogy legyen mit tenni a terrorbarlang polcaira.
A nem túl nagy fináléban aztán Cecilia csak kicsinálja Pszichopata padrét, majd nyakig véresen kimenekül az onnan, és valami rekettyésben kitolja az utódot, aki vagy ember vagy nem (mi nem is látjuk), de biztos ami biztos alapon agyoncsapja egy bazi nagy kővel. Hát mi ez, ha nem a kint tomboló napsütéses tavasz tökéletes ellenpontja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése