Tegnap reggel öt után arra keltem, hogy esik a hó, de most rendesen, ahogy hullahózni kell (zikzik nélkül), és esett egész nap, kivéve mikor szakadt. A buszom (igazából a busztársaságé), ami a végállmástól hivatalosan tizenhét perc alatt van nálunk, ma huszonöt percet késett, úgy tűnik van, ami nem változik, minimum gyerekkorom óta. Vagy régebben, tudja fene, a születésem előtti időkről olyan kevés emlékem van, hogy egy rendes dejavu is csak páratlan szökőévenként jön össze. (Miközben felháboritó módon, a szökőévek mindig párosak, de tényleg, már régóta figyelem a jelenséget. Még szerencse, hogy idén nem péntek 13-ra esik a szilveszter.)
Szóval azt már gyerekkoromban is megfigyeltem, hogy ha esik pár centi hó, az egy komolyabb földrengéssel kombinált tornádó katasztrófa-faktorának felel meg, legalább is bizonyos fejekben. Hisz a mindenféle illetékes szervek, cégek és elvtársak évről évre meglepődnek, hogy jé, ez hó bazmeg, pedig azt mondják mindig, hogy itt a globális felmelegedés, a sok hülyéje!
Nos, a klímaváltozás van itt, aminek csak egyik komponense a felmelegedés, ami viszont globálisan avagy bolygóméretben, és átlaghőmérsékletben értendő, szóval ettől még nem tűnnek el az évszakok, csak sokkal slamposabbak lesznek, mint egy amfetaminfüggő, akinek leesik az orra, egyre gyakrabban lehet jogosan emlegetni, hogy bezzeg az én időmben még tél volt a tél, hát ja, valahol biztos. Mert egy rendes kaotikus rendszer (igen, a káoszban is van rendszer, csak hosszú távon kiszámíthatatlan, hogy merre változik, mert nemlineárisan) hajlamos szélsőséges értékek mentén működni, elég gyors váltásokkal közöttük, azaz egyik nap még kellemesen majdhogynem tavaszias az idő, másnap meg már új jégkorszakot vizionál Manyika néni a földszint kettőből. (Persze ő azt is tudja, hogy a covid-vakcina miatt ment tönkre a fikusza, mert pont egy héttel a második oltás után véletlenül ráköhögte a csippet, amit beadtak neki, az orvosnak látszó izraeli ügynökök.)
Márpedig ha a busztársaság legalább egy kicsit odafigyelne Manyika nénire, és az Aldi előtt kialakuló spontán pletyka- és nótakörére, már szeptembertől várnák az évi jégkorszakot. Azt' ha nem jön el, vagy nem pont akkor, mehetnek a strandra, elvégre a jégkorszakot várni sokkal kellemesebb egy medenceparton, sörrel és kajálva, mint holmi előrejelzéseket, és hosszútávú adatsorokat bogarászni. Az olyan buzis, a sörözés meg férfias, főleg sültkolbásszal, miközben szórakoztatóbb és laktatóbb is egyben. Aztán ha eltelik az október meg a november is, decemberre már nem is várják a hidegben havazást, mondván hogy idén ez már tuti elmarad. Aztán esik húsz centi hideg fehér szar, és hirtelen dolgozni kellene a dologgal, mintha nekik nem az lenne a munkájuk hogy várják a havazást, és készülnek rá. Arról korábban szó sem volt, hogy tenni kellene valamit, mármint a fokozott, eltökélt, feszült és egyben jó hangulatú váráson kívül.
Így hát én sem tehetek mást, mint hogy várok, csak én a buszmegállóban sokat, miközben fázom, nagyjából elkések bárhonnan, és még lángost se hoz senki. Az éghajlat mellett/miatt a helyi közlekedés is kaotikus rendszerré lesz, meg nekem az ideg. Rendszerem.
pinterest.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése