Átlagosan 47 ezer forintot költünk karácsonyi ajándékokra az idén, kutatta ki valami cég. (Ez nominálisan nagyjából a tavalyi, csak közben volt valami brutál-metál infláció.) És ha ez így van, akkor én eléggé az átlag alatt fogok költeni, pont 47 ezerrel kevesebbet, mint a nem létező középérték-magyar. Na most az van, hogy valakinek így 94 ezret kell költenie, csak hogy meglegyen az átlag, gondolom a statisztika pont ilyen egyszerű, elvégre kurva régen szigorlatoztam belőle, átlagosan ötösre. (Mert csak egyszer volt ilyen, és öt osztva egyel az öt, megy ez még nekem.)
Viszont az is lényeges adat, hogy a 18-69 éves korosztály 61 százaléka tervez egyáltalán ajándékokat venni, vagyis tízből négy, változatos vásárlóerejű honfitársból a nulla forintos költést célozza meg. Mint jómagam is, nem mert nem lenne jó ajándékokat venni, de a fűtésszámlámra is részletfizetést kell kérnem, pedig még kevesebb, mint 47 ezerrel lógok.
A Felcsútok Géniusza szerint persze azért költünk kevesebbet, mert megtakarítunk: ha nincs pénzünk, akkor nem vásárlunk a nincsből, hanem megtakarítjuk a nincset. Ez nagyon polgári, igen felelősségteljes és rém szánalmas. Nekem például már annyi mindenem nincs, hogy kellene valami amivel nyilvántarthatom, mennyi mindent takarítok meg azzal, hogy nem telik rá. Ha lenne pénzem, biztos költeném is, hülyeségekre nyilván, csak hogy jobban érezzem magam.
Az aktuális munkahelyemen például egész nap kajákat pakolok és szortírozok, rengeteg féle édességet, sajtokat, aztán a boltban már nagy a kísértés, hogy vegyek is valami felesleges marhaságot, mondjuk egy fánkot, egy doboz kaszinótojást vagy valami kéksajtot. Aztán nem veszek, csak olcsó müzliszeletet sajátmárkás kiló lisztet, meg nagyon ritkán valami noname, de akciós csokit. Így valójában tízezreket spórolok minden bevásárlásnál, ami jó, mert rohadt nagy kínban lennék a pénztárnál, hogy de nálam csak három rongy van a „nagybevásárlásra". Ja, és a teknős is eszik, nem tud leszokni róla, mondjuk nem is próbáltam leszoktatni, mert nem gonosz vagyok (csak néha kicsit rosszindulatú), hanem szimplán egy kupac kudarc, nagy beletörődéssel. És nem hogy nincs kolbászból a kerítés, de nincs is kerítés. Ami persze az első emelet viszonylatában viszonylag érthető.
nemtomhonnan.valami
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése