Rájöttem, hogy nem csak azért nem fogyasztok bulvártartalmakat, mert egy sznob vagyok (nincs azzal túl sok baj), hanem mert az efféle médiákok szinte kizárólag celebekben utaznak, akik összejöttek, szakítottak, plasztikai műtétjük volt, csöcsöt villantottak, szeretik a tojásos, nokedlit vagy nagy nyilvánosság előtt, különös kegyetlenséggel, szívecskékkel üzenik a párjuknak a három és fél hónapos évfordulójukon, hogy „szeretlek tündibündi-cukicica!“ Ezeket az többek által, ha nem is híresnek, de legalább ismertnek mondott alakokat viszont nem ismerem. Ez talán nem korfüggő, egyszerűen minden szerencsétlen szeretné kimaxolni a neki jutó tizenöt perc hírnevet, így az összes, tévés énekversenyen hamar kieső, vagy Barbie alakú mikrofonállványként funkcionáló „műsorvezető“, kéjes álmaiban a címlapokon látja magát.
Úgyhogy kicsit hülyén nézek, azt' megyek is tovább gyorsa, mikor ez egy hír az Indexen: „Összeházasodott Zdroba Patrik és Bádoki Bettina - Fényképeket is mutattak az esküvőről.“
És ha megkérdem, hogy ki a faszom ez a Patrik, akkor én vagyok a bunkó, pedig a Bettina nevű nemtomkivel ők kapaszkodnának valamiféle ismertségbe, elvégre aki nincs benne a blikkben, a sztori magazinban vagy valami hasonlóban, az nincs is.
Mert az egész celebkultusz lényege, hogy csak van tényleg, aki látszik, aki meg nem, az annyit is ér. A szociális halál (mikor már a kutyát sem érdekli mi van veled) a wannabe hírességek számára rosszabb az igazinál, mert közben tudatodnál vagy, és ebben a helyzetben érezheted magad egy érdektelen szardarabnak. Miközben persze rengeteg ember létezik úgy, hogy igazából senkit sem érdekel az életük, és nagyon keveseknek tűnik csak fel, mikor végre meghalnak. De azoknak is csak valami távoli emlék, hogy ja a Géza, évfolyamtársam volt az egyetemen, de húsz éve hallottam róla utoljára...
A celebség lényege viszont pont az, hogy igen is halljanak róluk, így aztán ostoba és aljas realitykbe jelentkeznek, házasodnának a kibaszott gazdával, vagy behúznának egy műkörömipari milliárdost, és tényleg, ennyit még én is tudok, mondjuk nagyjából csak ennyit, mert ezekből a mozgóképes izékből egy percet sem láttam.
Úgyhogy Patrik és Bettina, akárkik legyenek is, kitolják az esküvői fotóikat, hátha ér egy rövid posztot itt-ott, ha meg páran rákeresnek a nevükre, hogy de mégis ki a nyavalyák ezek, az már pozitív fejlemény, kis lépés nekik, de még sokkal kisebb az emberiségnek. Mondhatni mikroszkopikus lépés, de legalább nem ront sokat a világon. (Én meg direkt nem keresek rájuk, egyfelől mert nem érdekelnek, másfelől meg csak azért se. Mert vagy lassan elérem a második dackorszakomat, vagy évtizedek jópofizása után, már kellően unom az embereket, úgy általában is. Vagy inkább mindkettő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése