„Ha kussolt volna a belga miniszterelnök, nem derült volna ki ilyen hamar, mekkora büdös nagy bunkó.”
Ritkán, de nagyjából rendszeresen beleolvasok bayer zsolt, az Ötös Számú Párttagkönyv blogjába, de tényleg ritkán. Mert mostanában nem tudom nem észrevenni, hogy már fel sem húzom magam ezen a szerencsétlenen, annyira minden alatti a stílusa, és annyira unalmas a bégetése, hogy legfeljebb röhögni lehet rajta. Márpedig bayer egy időben jó volt kávé helyett, reggelente helyrelökte a kissé alacsony vérnyomásomat, de mostanában már fontolgatom kávé beszerzését, ha én egyszer gazdag leszek.
Mert lehet, hogy bayer nertárs, így hatvan fölött, az alkohollal, a polgári mentalitással, és általában is a humanizmussal folytatott hosszú küzdelem után még menőnek, mi több, forradalminak tartja, hogy bunkó módon sérteget bárkit, aki szembe jön a felcsútista ellenségkép-gyár futószalagján (a pápától a tiltakozó gimnazistákig), de ez mára már inkább csak szánalmas. Nagyon-nagyon szánalmas.
Oké, hogy nem bírja a belga miniszterelnököt, egy normális ember (beleértve egy csomó belgát is) azt se tudja hirtelen, ki az, hisz egy rendes országban nem népi hőst, vagy popsztárt játszik a kormányfő. Sőt, onnan lehet tudni, hogy valahol valami baj van, hogy egoista-szociopata, diktátorhajlamú hülyéket emel pajzsra az istenadta nép, lásd az aktuális argentin helyzetet.
Bayer viszont nem annyit ír le a belga, nermagyarul brüsszelita fazonról, hogy rossz vezető, esetleg hogy politikai ellenfele a felcsúti döbröginek, hanem hogy büdös bunkó. Nem ám sima bunkó, az nem lenn elég bayeri, hanem nagy és kifejezetten rossz szagú bunkó, aki tehát egyszerre küzd mentális, szociális és higiéniai kihívásokkal. És akkor még beszél is a szemét állat, pedig nem csak hallgatnia kéne, hanem egyenesen kussolnia. A hallgatás és a kussolás különbségét pedig valahogy úgy képzelem, hogy aki hallgat, az akár még bölcs is maradhat, pont mint a közmondásban, aki viszont kussol, az fél kinyitni a száját, úgyhogy ökölbe szorított fejjel igyekszik nem mondani semmit. Párttagkönyv Zsolti szerint pedig Alexander De Croo (bárki lehet, aki e nevet nem ismeri) eleve nem lehet bölcs, egy brüsszeli már hogy is lehetne az, ezért ha már hallgat, akkor minimum kussol. Persze nem hallgat, ezért kell a Párt sajtóöklének beszólnia, mert nyilvánvalóan tőle aztán majd félni fog, a félelem pedig ugye kussolás-alakú hallgatást eredményez, ami majd nagy lelki békével tölti el a bayert. Hogy aztán egy következő posztban majd megújult lendülettel nevezzen valaki mást abortusz-túlélő hülye picsának, vagy valami hasonlónak.
Csak ennek már nincs hatása, a felcsútista szekta kemény magján kívül, mondjuk ők - úgy képzelem - azért még igénylik a másképp gondolkodók ellenségnek nyilvánítását, és rendszeres, szimbolikus hasba rúgását. De ha valaki hetente többször jön elő ugyanazokkal a panelekkel, akkor nehogy a stílusértéke veszik el a trágárságnak, de a szerző racionális gondolkodásra való hajlama is lassan a nulla felé konvergál. Bayer nertárs már eljutott oda, hogy nem csak az érvek, de az elemi gondolatok helyét is átvette a büdösbunkózás, ami így nem felhangosítja, csak helyettesíti a valódi mondanivalót. És káromkodásból bazmeg, nem lesz katedrális. Pusztán abból sohasem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése