A mámai naptól betört életembe a karácsonyi szabadság, de a minek? Nekem a karácsony már rég nem ünnep, annyi ünnepi hangulatom van, mint. Nemrég írtam is, hogy jobban értékelem a rendes, nyugis hétköznapokat, úgyhogy ebben a hét napban, ami egyfolytában adódik, igyekszem olyanokat teljesíteni. A hosszúrövidtávú avagy alsó-középtávú semmittevés alkalmából.
Miközben majd dolgozom is. Ma még első nap, de holnap-holnaputánra tervezem a cikkeknek írását, lehetőleg fogaknak csikorgatása nélkül, elvégre az írás szinte szabadidős tevékenység, pláne ahhoz képest, hogy nagy láda, felettébb önelégült sajtokat emelgetek egy hűtőházban. Viszont a cikkekért fizetnek, így minden fél nap, amit azzal töltök, hogy értelmesen fogalmazzak meg felesleges dolgokat, nettó munkának számít.
A karácsony meg majd csak elmúlik, a szilveszter érdektelen (beleértve az összes ilyen nevű pápát is), az ünnep lényege a semmittevés, mikor végre megint lehet érvényesíteni az "ej ráérünk arra még" patópáli paradigmáját.
Persze grafomán vagyok, csak egy ingerszegény világban, úgyhogy meglátom magamon, mennyire vagyok képes ihletett lenni, avagy kreatív, de félek, csak igen fékezett habzással. De ha vannak alanyi költők, én lehetek egy kényszeres író, lehetne rosszabb is, a kérdés csak annyi, hogy mennyivel?
És nem, nem utálom a karácsonyt, csak nem az enyém, de ettől még szellemes ez itt, a maga korlátolt módján persze. (És akkor nem rakom ide a Télapó ittas, bűzlik szája... kezdetű Prosectura-opuszt...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése