Gyerekkoromban is szerettem utazni, de nem igazán szerettem nyaralni, a strandolás semmittevését nem bírtam élvezni, a fürdés, a lángos az oké volt, meg az olajos hekk is, de mindig kicsit vártam, hogy legyen rosszabb idő, és inkább kiránduljunk Füredre vagy Badacsonyba, vagy mindegy hova.
Viszont magát a nyaralásra menést, az vártam, nekem kiskölyökként az volt az utazás. Na jó, hétévesen nagyszüleim elvittek magukkal az akkor még jugoszláv tengerpartra, de részemről a magyarság tengerérzése az volt, hogy repülővel mentünk, az volt a kaland, a Krk-sziget meg inkább csak érdekes. De nekem a Balaton volt a Riviéra, jóval később az igazin nem is éreztem otthonosan magam, de mindkettőre igaz volt, hogy a Riviérára utazni sokkal jobb, mint a Riviéra. Már ha valaki alapbeállításon szeret otthon ülni, de ha már egyszer kimozdul, akkor legyen mozgásban!
Mert itthon heverészni sokkal kényelmesebb, komfortosabb és gazdaságosabb, mint valami tó-, tenger- vagy folyóparton. Ahol eleve azt szúrja ki az ember (na jó, én) egyből, hogy a hotelszobája ugyan a vízre néz, csak az a hátsó udvar mögött kezdődő láp, hogy a svédasztalos reggelit valószínűleg egy flagelláns-hajlamú szerzetes vagy egy katonai büntetőtábor szakácsa prezentálta, a "szottyos pirítóshoz vajízűmargarin jár, meg gazdaságos narancshéj-ital" paradigma jegyében. Plusz vagy kurva meleg van, és akkor az nehezíti meg az ottlétet, vagy esik, és akkor most ezért fizettünk egy raklapnyi pénzt? (Oké, nem pénzt, csak forintot, de mi szegény népek vagyunk, nekünk ennyi jut.) Ehhez képest itthon én égetem oda a pirítóst, ami mégis csak más hangulat, az ablakból itthon se látni a tengert, csak két soksávos főút kereszteződését, de nem is kérnek érte felárat, a strandolás meg tényleg addig tart, míg ki nem mászok a fürdőkádból. Ahol meg le se égek, nem lépek éles kagylóhéjba vagy tengeri sünbe, és senki sem pisil a fürdővizembe. Aztán lehet tévét nézni is.
Ahol meg utazós és főzős műsorok mennek mostanában folyton, az evés és az utazás egyfajta alternatívájaként, plusz lehet régebbi utazások képeit nézegetni, persze csak óvatosan, elvégre a nosztalgia kétélű fegyver, mert az idő nem szépít meg mindent. Válogatós a hülyéje.
Ez az egész meg az alanti képről jutott eszembe. Hisz a gyerekkori nyaralások rendre Balatonakaliban, az északi parton zajlottak, és mivel mi meg a déli parti megyében (izé, vármegyében) laktunk már akkor is, kellett kompozni, ami a komplett nyaralás fénypontja volt. Odafelé, mert már egy éve nem kompoztam, visszafelé meg hogy hurrá megyek haza, kipihenni a stresszt, amit egyesek . valóban furcsa módon - kikapcsolódásnak hívnak.
És az a busz... ( index.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése