Egyesek tort szoktak ülni különböző halálos alkalmakkor, ami egy megengedő elnevezése a sírva vigadós lerészegedésnek, de az igazán menő trendszetterek ma már inkább tortákra ülnek. Mert az ült torta egyfelől nem olyan idegesítően szabályos, mint amit a sok hülye átlagember legel, másfelől meg az íze ugyanaz. Plusz nem akarja senki ellopni tőlünk, mert a begyepesedett kispolgári ízlés szerint az már nem is torta, de mit tudnak ők a szabadság tágas mezejéről, ahol fűre lépni szabad, eheted kanállal a képviselőfánkot, bedobhatod a csikket a piszoárba (bár attól nedves lesz, és később nehezebb meggyújtani), vagy akár ehetsz lapos tortát kézzel, de fülig krémesen.
Az ült torta egyébként úgy készül, hogy sütünk egy tortát. vagy veszünk. vagy lopunk, de szigorúan csak gazdagoktól, mert nekik majd vesz az inasuk újat, nekünk meg megmaarad mind a háromszáz-tizenöt forintunk, amiért amúgy sem kapni tortát, nagyjából egy szeletet se. Amit meg eleve nem jó lapítani, mert nehéz egyenletesen. De ha van otthon liszt meg cukor, és némi tejtermék, abból lehet tészta meg valami karamellizé, ami nem egy túl kifinomult süteményt eredményez, de azért megteszi, és mivel lpaítjuk, a külalak sem olyan fontos, mert akár szép szabályos még eredetileg, akár egy paca, a végén mindenképp paca lesz. Szóval lehet bátran készíteni (lopni, és legvégső esetben venni) a lényeg csak ez után következik,
Mert mikor mindezzel megvagyunk, óvatosan üljünk rá, ügyelve arra, hogy lehetőleg frissen mosott nadrágban. Hogy ne kapjunk később ételmérgezést, hisz ki tudja hol ültünk korábban, például egy buszon vagy egy parkban egy padon, ahol korábban egy tébécés hajléktalan, egy hepatitiszes hajlékos vagy akár egy objektív idealista, aki a világszellem nembéli lényegével van elfoglalva, nem a kézmosással.
A frissen mosott nadrág persze hamarosan ismét frissen mosottá válik (hacsak nem vagyunk az anti-higienizmus követői), ami lelkileg megnyugtató, esztétikailag kielégítő, és ha természetközelien zöldek vagyunk, le is mozogjuk a fölös kalóriákat a mosóteknő mellett. Plusz ha valami kakaóféle is volt a tortán, nem kényszerülünk kellemetlen magyarázkodásra mások felé, hogy hát kaka, ó!
A tortára ülés amúgy még csak kreatív hobbiként űzhető, egyelőre nincs FEOR száma, sőt eléggé el nem ítélhető módon a cukrászdák sem keresnek embereket ilyen pozícióba. Viszont ha majd egyszer elismert foglalkozás lesz, kereshetünk újabb területeket úttörő jelleggel, részemről látok fantáziát az idegesítő bámulásban (az agyramenés egyik ágában), a szarból várat építésben, a tarhonyatermesztésben és a szandálra húzott zoknikban.
Ez például csak ráülés után fogyasztandó. Vagy rántva.
(blikk.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése