A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic közzétett egy képet magáról valahol az internetes világhálón, ahol „náci egyenruhában pózol“.
A testületi elnökasszony amúgy csak provokált, aszonta szeret provokálni, mint maci a málnásban, és amúgy az elmúlt években ennél sokkal durvább képeket karikatúráztak össze róla, ez meg csak egy válasz az őt fikázóknak.
index.hu
Most meg hatalmas a felháborodás, ami szerintem valami nettó képmutatásból eredhet. Mert egyrészt a szerb történelem sem egy Disneyland-hangulatú szeretetfesztivál, még sokan emlékezhetnek a kilencvenes évek polgárháborús mészárlásaira, de például a '95-ös keltezésű srebrenciai tömegsírokat mintha a feledés jótékony homálya fedné ma már. Ha viszont valaki második világháborús német egyenruhában pózolva vág vissza az őt ért valós, vagy állítólagos sérelmekért (tudja fene, ennyire nem ásom bele magam, vihar egy pohár vízben az ügy), az már nemzetközi botrány, mindjárt jön is vissza a klónozott Hitler a Hold sötét oldaláról, átvenni a teljhatalmat a Balkánon. Oké, a szerbek, illetve akkor még/ már jugoszlávok voltak jóformán az egyetlenek, akik önerőből, avagy a szövetséges erők érdemi segítsége nélkül verték ki a németeket, partizánalapú gerillaharcban, és azóta is érzékenyek az ilyesmire, de.
Egy szabad országban szabad nácinak lenni, miként sátánistának, buddhistának, komcsinak vagy vegetáriánusnak is, amit nem szabad, az a törvényszegés. Azaz - bármilyen furán megengedőnek is hangzik - amíg valaki otthon a négy fal között náci, meg a Harmadik Birodalom relikviáit gyűjti, azaz nem erőszakos senkivel, és nem is buzdít erre senkit, nyilvánosan nem gyűlölködik, nem uszít addig az ő dolga. Persze jelen esetben ehhez még két dolog kapcsolódik. Az egyik, hogy a nő még csak nem is náci, ez csak egy médiahack a részéről (bár pont a helyi médiahatóság vezetőjétől talán nem túl szerencsés bármilyen hasonló akció), a másik meg hogy egy szabad társadalomban szabad felháborodni ezen, illetve amin csak tetszik, és bárkinek kikérni magának a bármit, meg szabad kiröhögni, mikor valakik túlhabosítanak valami ócska kis skandallumot, nem szívből, jellemzően érdekből csupán.
És csak hogy kerek legyen a sztori: A képen a szigorú tekintetű nőszemély nem náci egyenruhát visel. Hanem a Wehrmacht-ét, márpedig a második világháborús német hadseregben nyilván nem volt mindenki náci. Elvégre besoroztak mindenféle addig civilt, akiknél annyi volt az elvárás, hogy ne legyenek antinácik (mert akkor várta őket valami kies munkatábor), és ahogy haladtak a végső vereség felé, már tizennégy-tizenöt éves kölyköket vettek be (egyenesen a Hitlerjugendből) ágyútölteléknek. Szóval egy Wehrmacht-katona nem egyenló egy nácival, mert vagy az volt, vagy nem, nem ez döntött, mikor frontra küldték. (Mellékszál: Ezért hülyeség Taranto Inglorious Basterds, avagy Becstelen biganty című műegészében, hogy a bredpitt-alakú jenki hadnagy nácikat akar irtani, és SS-legények helyett/mellett hivatásos tiszteket, meg besorozott nyomorultakat gyilkolász.)
Ha meg a szerb médiafőnéni náci egyenruhát viselt volna, az valahogy így festett volna:
quora.com
Persze a náci az magyarul az Ignác becézése is, szóval ha Olivera asszony nem nő lenne, akár lehetne Náci bácsi is, eleve nagybetűvel, de persze nem Szerbiában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése