Ma van az ADS világnap, pontosabban az AIDS-ellenes világnap, elvégre egy fertőző betegség ellen nem is lehet hatásosabban küzdeni, mint egy fasza kis világnappal. Értem én persze, hogy a figyelemfelhívás fontossága, meg a prevenció, meg a miazmás, de szerintem az nagyon vékony, ha valakinek egy napra jut eszébe a cucc, a többi napon meg gumi nélkül dug, mintha inkább mégse legyen holnap. Legyen viszont HIV-vírus, annak hiányában tripper, de ha nem jön össze semmi nyolc napon túl gyógyuló, lehet akár gyerek is belőle, ami egyesek szerint igen üdvözlendő dolog (azé az ország aki teleszüli - meg hát közbe« szerzéseket nyer zsinórban), de a túlnépesedés szerint már nem annyira.
Amúgy sem értem ezeket a világnapokat, ezeknél már csak a világkiállítások feleslegesebb habverések, és egyébként is, ha egy összetett szó előtagja a világ, már eleve kerülendő, leszámítva néhány világbajnokságot, meg azt, hogy „Lilu Dallas világjegy“ - már ha megvan még valakinek a vonatkozó Luc Besson-film. (És például a világtérkép is felesleges, elvégre mindig csak pont egy helyen tudunk lenni a világon, maximum egy másikra utazni, de az összes többit nem kell egyben látnunk, csak megzavarna.)
Amúgy ma van a békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja (de a nemzetközi is világ, csak kissé elsunnyogva), meg az Antarktisz nap is, ami legalább nem a világ, csak egy rémes kontinensnyi része. és nyilván leginkább emlékeznünk kell ma az antarktiszi békéért bebörtönzött AIDS-esekre. (Valamint empatizálni és szolidarítani velük, ha még nem lenne elég bajuk a világképmutatásunk nélkül is.)
Persze egy átlagos, nemzetközi világnap nem árt túl sokat, főleg annak viszonylatában, hogy a tévében minden nap a hüvelygomba, a takony és a egyre hülyébb nevű mekis hamburgerek világnapja van, amire minimum óránként emlékeztetnek bennünket, azt“ mégse nagyon ünnepeljük ezeket, gyertyát meg pláne nem gyújtunk miattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése