A bluegrass kékeszöld színű, sűrű növésű fűféle, amit biztos el lehet szívni, csak nem érdemes. Egyrészt mert nem hat, vagy nem a kívánt irányba, másrészt meg főleg Kentuckyban nő, ott meg a hagyományos tudatmódostó a whisky, amit valamiért bourbon-nak hívnak a műveletlen helyiek. Nyilván nem hallottak még XVI. Lajosról, akit alattvalói lefejzetek, merrt untak már alattvalni, kivéve I. Későbbi Napóleonnak. De ennyit a fűről.
A kék fű kulturális jelentősége ugyanakkor, ha nem is jelentős, de észrevehető, csak Európából nem nagyon, hisz annyira amerikai, hogy innen nincs igazi rálátásunk. Mert a bluegrassról kapta nevét a country egyik ága. Ami elég vidéki műfaj, talán ezért hívják countrynak, hiszen ha városi pincékben énekelnek betépett arcok arról, hogy az élet szar és rúgjunk be, akkor az punk, ha viszont egy farmon arról, hogy elhagyott a babám, gyerebodri kutyám, rúgjunk be, akkor az country. De csak ha bendzsó is van benne, mert ha síp, köcsögduda és nádihegedű(?), akkor még lehet magyar népdal is, ugyanaz a tematika, más megvalósítás.
A bluegrass lényege is a bendzsócentrikus hangzás, meg hogy akusztikus hangszerekkel játszák, mint a gitár, a hegedű vagy a közepesnél valamivel nagyobb bőgő, a vadászkürt szerepe is fontos. Azt ugyanis nagyon komolyan otthon kell hagyni, semmi szerepe ebben a fajta zenében, mert senki nem hallott még bluegrass zenekart Wagnert játszani, de még a Star Wars filmzenéje is annyira ritka, hogy én például még soha.
Pedig a bluegrass az egyik számomra neutrális zene, ami nagy szó, mert valamit vagy igazán kedvelek, vagy rohadtul rühellek, nem nagyon van középút. A középút nagyjából az igényes popzene lenne, csak azt utálom, leginkább mert untat. A country nem a kedvencem, de azon belül a bluegrass valami olyasmi, mint a ska a reggae viszonylatába. A reggae-t nem szeretem, de elviselem, de a ska az gyors reggae (igazából fordítva, a raszta szív és belassul, így lesz a ska-ból Bob Marley-összes), és lényegében kurva jó. A bluegrass is gyorsabb, pörgősebb, mint az átlag country, biztos olyankor játszák főleg, mikor már beütött a kentucky bourbon, de még nem ütötte ki a művészeket.
Hát, valahogy így. Ezért is fura, mikor egy kissé nonkonform, de láthatóan nem viszkibe pácolt csaj játssza a műfajt, mint Molly Tuttle, aki itt egy szál gitárral, ha már azon is jó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése