Ezt a hülye címet nem én találtam ki, hanem a google fordítója, ami valahogy automatikusan magyarította nekem a filmről szóló egyik lapot, de legalább viccesen hangzik. Eredetiben persze The Wolf of Snow Hollow, a 2020-as Netflixes film címe, ami ugye a Snow Hollow nevű utahi kisvárosias síparadicsomban játszódik. Történik, zajlik, a szereplők eljátsszák, a nézők elszenvedik, bár minden sablonossága ellenére kifejezetten szórakoztató, sőt néha elgondolkodtató darab.
Főleg a színészek miatt, bár számomra javarészt ismeretlen arcok, de például az áldozattá marcangolt csajok ügyében nyomozó helyi rendőr szerepében Jim Cummings meglepően jó, még az is lehet, hogy keresek valami hasonló B-filmet, amiben szintén hátha. Amúgy ő nem csak főszerepli a filmet, de írta és rendezte is, szóval ez afféle szerző darab is lehetne, ha nem bejáratott zsánerek mentén épülne fel, de így is több, mint rendes iparosmunka.
Az egészet persze igazából Riki Lindhome miatt néztem meg, aki itt nem igazán cuki (legfeljebb pillanatokra), vagy nem egy cuki ám pszichopata istencsapása, hanem a szigorú tekintetű rendőrnéni, aki legalább is próbál keménynek látszani, mint a kád széle. Csak épp váratlan pillanatokban elmosolyodik, és akkor eltűnik a fontoskodó, ám belül bizonytalan Főnéni, és marad egy lelkes, negyvenes kamasz. Mondjuk nem tudja letagadni, hogy alapvetően komikus lenne, és a néha vérfagyasztó nézése így legalább passzol a vissza-visszatérő fekete humorhoz. (Felejthetetlen jelenet, mikor a síoktató csajt megtámadja A Lény, de csak akkor kezd el igazán velőtrázóan sikoltozni, mikor észreveszi, hogy a jobb alkarja, hát az le van már harapva.)
Műfaji meghatározása szerint ugyanis ez egy horror-vígjáték lenne, ami finom megfogalmazása annak, hogy egyik sem. Nem mintha ez baj lenne, kedvelem az identitászavaros filmeket, bár a farkasemberes tematikától nem igazán esem extázisba. (Mérsékelt spoiler. nincs is olyan, hogy farkasember.)
De ez azért elég rendesen meg van csinálva ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Nem olyan minőség mint Jim Jarmusch A holtak nem halnak meg című zombifilm-újraértelmezése, de a hangulata nagyjából olyan, az embernek az az érzése, hogy ugyanabban a hegyek közti kisvárosban játszódik ez is, csak közben tél lett, hó és halál. Illetve a halál az maradt, a hó ellenére is. Bill Murray felismerhetetlenné öregedett (Onnan? Hová?), Chloe Sevigny meg nőtt jó pár centit, de Ms. Lindhome alakjában is ugyanaz a keménynek látszani akaró tankönyvi rendőr, aki folyton pörög, mint a lendkerekes búgócsiga, kivéve, mikor percekre ledermed az élet súlyától.
Miközben csak oldalkocsi Cummings karaktere mellett, aki nyilván magára írta a főszerepet, és olyan komoly, humorral súlyosbított drámát ad elő, amihez képest a horror tényleg csak körítés, de annak mondjuk hangulatos és látványos.
Mert ofiször John Marshall egy visszaeső alkesz, szétesett házassággal, és visszavonulni nem akaró seriff faterral a háttérben, ráadásul a kamaszkori lázadását élő lányát is pont akkor varrja a nyakába az exe, mikor valaki vagy valami elkezdi mészárolni a környékbeli nőket. Pont teliholdkor, naná.
De a film közepétől már nem az az igazi kérdés, hogy vérfarkas, farkasember vagy csak egy uncsi sorozatgyilkos vadászik áldozatokra, hanem hogy John végére ér-e az ügynek, mielőtt végleg megzakkan, és maga kezdi el mészárolni kevésbé szimpatikus kollégáit és ismerőseit. (Mert már a történet elején ott tart, hogy, szinte mindenkinek leüvölti a fejét, mindennapi kommunikáció címén.) Vagy mielőtt a zárt osztályon köt ki, nyáladzó zombivá nyugtatózva, esetleg részegen szilánkosra töri a koponyáját, miközben beleköt egy lámpaoszlopba.
A farkas, akit üldöz, benne is ott van, csal elfedi a civilizáció vékony máza, eltompítja a pia, meg a felettes énje maradéka, de már az első pillanattól messze esik attól, hogy jó embernek tekintse a környezete, és néha attól is, hogy egyáltalán normálisnak.
És igazából a végére sem szeretik meg, legfeljebb empatikusabbak lesznek vele, de kezdetnek ez sem rossz, hátha fel tud építeni egy életet még magának. (És e közben egyre kevésbé fontos, hogy a gyilkos és miért.)
Az üreges farkasban van egy kis Fargo, némi Twin Peaks, és a tényleges dráma itt sem a gyilkosságok által történik (pontosabban nem elsősorban azok által), a vér és a belek hóba hányt kupaca tünet csupán, kitüremkedése valaminek, amit egy rendes kisvárosban mindenki az elfojtás feliratú fiókban akar tartani.
Bennem minden esetre két kínzó kérdés maradt a végére:
- A farkasember és a vérfarkas az akkor most ugyanaz, vagy két külön műfaj?
- Ha ember embernek farkasa, akkor a vérfarkas a farkasembernek mije?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése