G. méltatlanul álldogált a posta előtt, már elhanyagolt három szál cigit, mire kezdett benne felkonyulni a türelmetlenség. Nem értette, hol késik a társa, hiszen itt lakik a szemben lévő házban, csak ki kellene lépnie a kapun, elgázolni a hetvenegyes buszt, és már mehetnének is be.
Vett egy doboz sört is, meg hozzá egy elektromos konzervnyitót, mert nem bízott ezekben a pattintgatós fülekben, aztán az egészet gondosan elrakta a táskájába, csak hogy érezze a súlyát. A vércukra kezdett lecsorogni a csatornába, úgyhogy elszívott egy sonkás szendvicset, de sörhöz nem nyúlt, mert a sikeres akció titka a tiszta fej és az üres hólyag.
Mire végzett, megjelent a Z., a leendő tettestárs, összeszedettnek tűnt, de közben nem kicsit elveszettnek is.
- Na végre, te nagyon hülye, hol voltál eddig. Mi tartott másfél óráig azon, hogy átérj a kapuból az utca túloldalára? Pláne, hogy a hetvenegyes keddenként tök ritkán jár...
- Ja, hát onnan már könnyű, de próbálj meg kitalálni a lakásból, tisztára labirintus. Meg lejutni a lépcsőház ajtajáig. Komolyan, én eddig azt hittem a harmadikon lakok, és csak a nyolcadik próbálkozásra jöttem rá, hogy mindig ha lefelé megyek három emeletet, a pincében lyukadok ki. Ott mondjuk van egy csomó ajtó, de egyik se az utcára nyílik, szóval visszamentem megint a lakásig, és most csak két emeletet jöttem lefelé, és meglett a kijárat. Asszem mégis inkább a másodikon lakok, de akkor rossz címet írtam eddig mindenhová...
- Jól van na, faszomat se érdekli ez már, a lényeg, hogy végre megvagy, mehetünk rabolni.
- Oké, hoztam buszjegyeket, ne kelljen gyalogolni az állomásig, meg aztán nehogy már egy ilyen hülyeségen bukjunk le, hogy nincs jegyünk.
- Mi a faszért mennénk mi az állomásra???
- Hát, gondoltam vonatrablásnál érdemes ott kezdeni, itt hátul, a gázgyár mögött már sokkal macerásabb felugrani a mozdonyra, megállítani meg ugye mi kondinkkal, háát...
- De mi postarablást terveztünk, ember!
- Tényleg, melyiket?
- Ezt itt, mégis, szerinted miért a posta előtt találkozunk?
- Én azt honnan tudjam, fel akarod adni a villanyszámlát, ajánlott leveled jött, vagy simán csak ma dolgozik az Eszti, tudod az a szép lófejű csaj, a szemüveges.
- Nem, illetve izé... ő ma szabadnapos, ezért is ma van az akció, szóval igen, ezt a postát fogjuk kirabolni, és pont most. És most már tényleg álljunk neki, mert négykor zárnak, meg haza akarok érni a sorozatomra, arra a szekrényfelújítósra.
Ezzel beléptek a komplexumba, G. tudatalattija kissé torzította ugyan a valóságot, de Z. megbízhatóan és félhangosan mormogta maga elé, hogy „balra, aztán egyenesen; balra, aztán egyenesen“. Így aztán néhány méteren belül meglett a posta, és beléptek. Különösebb elmaszkírozásra nem volt szükség, a vegyvédelmi gázálarcukat mindenki természetesnek vette, a járványhelyzetre tekintettel, pláne, hogy előző nap Tufa bácsi komplett holdraszállós szettben adta fel a lottót, de az ő fia nagy ember, egyenesen a NASA rúgta ki nemrég.
G.és Z. megállt a hármas ablaknál, és amíg Z. biztosította a terepet (azaz fenyegetően vicsorgott a gázálarc alatt mindenkire, aki a közelükbe jött), addig G. elővette rozsdától nem mentes kedvenc halfiléző kését, és meglóbálta a pult mögött ülő megviselt családanya orra előtt:
- Na kisanyám, most fogd ezt a szatyrot, és szépen ürítsd bele a kassza tartalmát. Plusz kérek még két ívet abból a macskás bélyegsorozatból. Meg kastélyosat is ha van, de aztán iparkodj!
- Kastélyos nincs, a macskásból csak a százas és a kétszázas névértékű van, százhúszas ívben tudom adni...
- Jó, csak siess, mert különben megbánod!
- Készpénz vagy kártya?
- Mivan???
- Azt kérdeztem hogy készpénzzel, vagy kártyával fizet?
G. tekintete egy pillanatra elfelhősödött, ami mondjuk jól ment a lilulni kezdő fejéhez, de azért a helyzethez képest uralkodott magán.
- Egyik se, te hülye picsa, itt én vagyok a rabló, te meg szépen odaadod a pénzt, és a bélyegeket, én meg nem szabdallak össze, világos?
- Ja, csak így nem tudom beütni a gépbe...
- Akkor nem ütöd be, baszod!
- De úgy meg nem szabályos, attól hogy maga itt rabol, még nem lehet mindenen csak úgy átugrani. De mi lenne, ha fenyegetne még egy kicsit, ennek hatására én átadnám a készpénzt, és akkor abból már kifizethetné a bélyegeket. Ha gyűjtő, úgyis arra költené, nekem meg nem lesz itt akkora rumli zárás előtt.
- Na ne szórakozz velem te nyomorult szardarab - hörögte elfúló hangon G. - pakold a cuccot abba a szatyorba, különben megböklek, de úgy hogy megfekszel!
- Izé... azzal ott? El se ér vele idáig, meg kéne kerülnie az egész épületet, hogy hátulról bejuthasson idáig, de most szólók, hogy azt az ajtót mindig zárjuk.
- Hát, akkor az van, hogy ha azonnal nem pakol be mindent, akkor hazamegyek pisztolyomért, jól megtisztogatom, keresek hozzá töltényt, és ha minden jól megy, még zárás előtt visszaérek, hogy szétlőjem a fejed, kurva!
- És hol lakik?
- Közöd hozzá, mocskos ribanc? Egyébként a Műhód közben...
- Maga barom, akkor vissza se ér, tizenöt perc múlva zárunk.
- Ööö... hát akkor majd holnap, és akkora vérfürdő lesz itt, hogy megemlegetik!
- Tőlem aztán... - vonta meg a vállát a nő - holnaptól egy hétig szabadságon leszek, a sógoromék kölcsönadták a horgászházukat, nem nagy szám, de nálunk meg addig felújítják a fürdőszobát. Jut eszembe, valamivel szolgálhatok még?
- Nos, izé... adjon két kaparós sorsjegyet. De ne fáraósat hanem macskásat, különben...
- Tudom, tudom, különben kaszabolni fog egyet a levegőbe, hacsak nem tud biztonsági zárat feltörni. Kerek ötszázas lesz, készpénz vagy kártya?
- Ööö kártya, Visa, ha jó lesz...
- Meg is vagyunk, legyen szép napja!
- Talán majd holnap... - motyogta bizonytalanul G. Majd keresni kezdte Z.-t, aki annyira biztosította a helyszínt, hogy már a szomszéd drogériában kezdte sarokba szorítani a túl kíváncsi tusfürdőket, miközben az eladók azt találgatták, hogy akkor most be van-e drogozva, simán csak hülye, vagy a kettőnek valami sajátos kombinációja az, amit épp nem hisznek a szemüknek.
- Faszba, kéne már valami normális meló, nem bírom én ezt idegekkel - morogta maga elé G. De hát nem könnyű egy kisvárosban érvényesülni, ha az ember filozófiából diplomázott, és összehasonlító vallástörténetből írta a doktoriját. A korai kereszténység gnosztikus eretnekmozgalmairól. Kár, hogy a világ azóta ilyen kibaszott bonyolult lett.
saját.én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése