2021. március 19., péntek

Parttalan párttalanság

A fidesz kilépett az Európai Néppártból. Ez esetben nem a fideszkádéenpé, mert egy darab kádéenpés még maradt a liberális eszméktől keresztényellenesen bevándorláspártivá fertőződött konzervatív frakcióban, hogy feledékenységből, vagy  csak beépített emberként (aki ezentúl is hozzáfér a belső lelevezéshez), azt tudja a franc.

Erről a kádéenpét kellene megkérdezni, de most nem lehet, mert a legutóbbi pártkongresszus után, mind a hárman gyomorrontást kaptak a rántott szarvaspörkölttől. Ők az a párt, akiknél a vezetőség egyúttal a tagság is, de legalább szavazóik sincsenek, szóval esetükben jól egymásra talál a politikai kínálat és kereslet. Még szerencse, hogy programjuk sincs, ha csak nem számítjuk annak a "stadionokat a püspökségeknek",  illetve a "vadászkastélyokkal a környezettudatosságért" projekteket. Ja meg az, hogy a buzulás az rossz, a buzulást azt meg kell gátolni, a buzulástól van a sír, hol nemzet süllyed el. Bár ez utóbbit Az Ő Hazájuk mozgalom, úgy is mint a Rosszabbik utódpártja, már rég lenyúlta, pontosabban ledarálta.

A fidesz  (Folyton IDE Szarunk) meg amúgy is egy anomális volt a Néppártban, hiszen se nem konzervatívok, se nem keresztények, polgárok is csak a burzsoá (bourgeois), de semmiképp se a citoyen értelmében. (Azaz gazdaságilag nagypolgárok, mentalitásukban meg barlanglakók.)
És hát egy polgári-konzervatív mentalitással az se nagyon fér össze, hogy a felcsúti hosszú évek óta, kizárólag háborús metaforákban képes értelmezni a közélet eseményeit (sőt,  az egész valóságot, mint olyat), és így beszélni sem tud máshogy , úgyhogy egy német vagy francia konzervatívnak biztos nagy önuralomra volt szüksége ahhoz,  hogy ne üvöltse pofán Ötödik Iktort, hogy "az unió az együttműködés, nem pedig háború, teParttalan  barom!"

De ha már a fideszkék mindig, mindenhol háborúznak, a reggeli kávé mellől nap mint nap csatába szállnak, akkor nyilván nem engedhetik meg maguknak a vereséget. Ők sosem veszítettek még, egyik győzelemtől a másikig menetelnek a pusztulásba, úgyhogy a Néppárt elhagyása is győzelmi jelentésként került közlésre.
Mert ugyan mindenki számára világos, hogy (finom polgári megfogalmazással élve) kibaszták őket, mint macskát szarni, de ezt úgy kommunikálják, hogy kiléptek. It's time to say goodbye... Mert hát van ilyen, egyszerűen kinőtték ezt a néppártot már, a Főnök új horizontokra veti önnön nagyságának tudatától elfátyolosodó tekintetét, hisz ő már akkora formátumú politikus, hogy alig fér bele az XXL-es öltönyébe is, pedig az egóját külön táskában viszi utána az aktuális kis segédje. (Ezeket máshol minisztereknek hívják, de nálunk ez teljesen indokolatlan.)

Amúgy ez a kilépős duma nagyjából egy win-win szituáció, a néppártiaknak nem kell kifelé magyarázkodniuk, hogy miféle belháborúkat vívnak is ők, a fideszeseknek meg nem kell kínosan érezniük magukat amiatt, hogy a taknyukon csúszva hagyták el a konzervatív istállót. Mert bár mindenki tudja, hogy így történt, de az úri társaságban ezt nem fogja senki szóvá tenni, ha már pro forma ők szálltak ki. (Miután többször is lábon lőtték magukat, az utolsó néhány alkalommal már büszkeségből, hogy csak azért is!)

De most már szabadok, immár  pálya széléről köpködhetnek és kurvaanyázhatnak, amennyit csak szeretnének, sőt beszállhatnak olyan remek poszt- és protofasiszta, EU-szkeptikus, meg simán csak populista-xenofób pártok szövetségébe, mint a német AfD, az olasz Északi Liga vagy a francia Nemzeti Front, amit Marie Le Pen egyenesen a faterjától, a tájjellegű csurkapistától örökölt meg.
A frakciójukat egyébként úgy hívják, hogy Identitás és Demokrácia. Elég értelmetlenül hangzik, olyan "nesze semmi fogd meg jól", de hát az értelmesek eleve nem az ő oldalukon foglalnak helyet. Úgyhogy egy megélhetési fideszes jól is érezhetné magát ott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése