Már megint nem sztorira vagy műfajra, hanem színészre mentem, így került elém az Irgalmatlan szamaritánus (Bad Samaritan), ami egy thriller, de David Tennant miatt még ezt is elnézem neki.
Amúgy jobban belegondolva, nincs sok bajom a műfajjal, láttam már jókat is belőle, a trükk talán annyi, hogy ne legyen öncélú, azaz legyen valami önmagán túlmutató drámaisága. Például egy sorozatgyilkos ne azért gyilkolásszon, mert csak, hisz akkor legfeljebb valami megyei másodosztály szintű slasher lesz az egészből, rapszódia vérre és belekre, de az meg kinek kell?
Ez utóbbitól itt pont nem tartottam, Tennant (a Tizedik Doktor, nagyon nem mellesleg) van annyira jó színész, hogy egy tizenhat éves balerinán kívül bárkit eljátszik, de lehet hogy azt is, ha kap elég időt a felkészülésre, szóval lehett számítani rá, hogy hozza az elvárt drámát.
Egy pszichotikus sorozatgyilkost csuklóból eljátszik, legalább olyan jó, mint Christian Bale az Amerikai pszichó főszerepében, mondjuk a karaktereik is hasonlóak. Gazdag, sznob, rend- és trendmániás szemétládák, akiket a közvetlen környezetük is kellemes modorú, udvarias figuráknak lát, a jó öltönyök, drága autók, márkás whiskyk, és a yuppie-életstílus megannyi külsősége takarásában. Beléjük viszont nem lát senki, sőt, ők maguk se szeretnek magukba nézni.
És egy ilyen Armaniba csomagolt luxus-ragadozó persze mindig minden gyanú felett áll. Patrick Bateman is hiába mond el mindent a telefonba az Amerika pszicho végén, kínzásokról és gyilkosságokról, egyszerűen nem veszik komolyan, hogy ugyan már, biztos gyógyszerre ivott, de holnapra majd kialussza magát.
Eredeti nevén David John McDonald (port.hu)
A D.T. által alakított Cale Erendreich is egy efféle jól szabott pszichopata, és naná hogy senki sem hisz a piti tolvajnak, aki betör a házába, de kisebb értéktárgyak mellett egy összevert s megkötözött csajt is talál. Nem tudja kiszabadítani, de szól a rendőröknek, akik aztán pár perc udvarias csevegés után le is lépnek, hogy elnézést uram, valaki biztos szórakozik velünk ezzel az emberrablós sztorival.
Derék pszichopatánk azonban következetes és bosszúálló típus úgyhogy rövid úton kideríti ki is a srác (aki nem mellesleg épp jó útra akar térni), és nekiáll módszeres tönkretenni az életét, kezdve szüleivel, folytatva a barátnőjével, miközben nem feledkezik meg róla, hogy főállásban az magányosan álló erdei házában ketrecbe zárt, elrabolt lányt kell terrorizálnia, vagy ahogy ő hívja, idomítania.
Cale amúgy nem egy hidegvérű gyilkos, mert bár precízen és racionálisan építi fel akcióit, az ölés pillanatára már igazi dühöngő őrült, nyilván fizikailag vezeti le a feszkót, főleg védtelen áldozatokon. Azaz nem szeret harcolni, az ő műfaja a macska-egér játék, ahol ő a macska, aki üldöz, gyötör, majd marcangol, pontos sorrendben, hogy meglegyen a vadászat élvezeti értéke.
A végére persze fordul a kocka (happy endnek nevezi azért túlzás lenne), minden esetre gyilkosunkat többször a földle lökik nagyon dulván, ha már egyszer ő volt a korsó, aki addig járt a kútra. De míg idáig eljutunk, vannak bénázó rendőrök, bántalmazott főszereplők, és Cale az utolsó utáni pillanatig uralja a helyzetet, miként az őt játszó Tennant a filmet, úgy nagyjából egészében. Egy bekattant Doktor, akiből a dalekek kihipózták a moralitást, így tapasztalatok helyett embereket gyűjt, illetve komposztál.
Sartre bon mot-ja volt, hogy a pokol a másik ember. Nem mindenki persze, de ő feltétlenül
p.s. A film szinkronosan fenn van a YouTube-on is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése